Shared by eszpee
Ritka, hogy egy kvázi új formátum első képviselője még ilyen jó is. YouTube-remix.

Shared by eszpee
Megvan a web legjobb sitejának legjobb oldala. Köszi Bede!

Shared by eszpee
Ezt egy rendes telepi srác azért két hét alatt vasbetonig amortizálja.

Már egy előző posztban megemlítettem, hogy mennyire tetszenek nekem az úgynevezett „treehouse”-ok, ami annyit tesz, hogy ház a fán. Amerikában nagy divat ez: a kertbe a gyerekeknek faházat rakni a fára, akik ott bandázhatnak úgy, hogy otthon vannak, de mégsem teljesen szem előtt. Ezt a házat rakták át kreatív szülők a gyerek szobájába, hogy egyúttal ez legyen az ágyuk is. Sőt, amint azt a következő képeken látjuk, egy egész kertet hoztak be a szobába, a házban van ugye az ágya a kölöknek, a plafonról meg kerti fahinta lóg.

A dobogó olyan mint egy nagy terasz, és ami a pláne benne, hogy a padlóban tárolók vannak elrejtve. Itt könnyű betúrni a játékokat a tárolókba és rácsukni a fedelüket, máris rend van. Képek a hajtás után.

Shared by eszpee
Valójában ez pont, hogy ügyes. Az SZDSZ maradék szavazóit egy ilyen eredménnyel prímán lehet mozgósítani, mondván nézd, itt vannak a nácik, most ne törődj a korrupt, tehetségtelen politikusainkkal, szükség van a szavazatodra.

Nem szeretünk azon lovagolni, ha a magyar politikában valaki hülyébb, mint egy ötödikes. Elsősorban azért, mert akkor túl sok dolgunk lenne, azt meg utálnánk. Amikor viszont Magyarország Géniuszai csinálnak ostobaságot, muszáj szólnunk. Hát hogy lehet, hogy az Értelmiségi Párt még azt sem tudja, mi az Internet Nagykönyvének III. szabálya? Ugye ez az, amely szerint "ha sok az ellenséged, soha ne tegyél naiv szavazást a honlapodra". Ilyen hibát tényleg még egy Mypace-es tinédzser sem követne el.

Sajnos a Szabad Demokraták Szövetségénél senkinek nincs egy csepp esze sem. A párt, amely sok éve van teljesen eltévedve, viszont legalább a kampányaikat viszonylag normálisan meg tudják oldani, most igazán nagyot alkotott. Erről a 200001-es kampányukról már korábban is szóltunk, az ennek kapcsán a honlapjukra kirakott szavazás azonban csak tovább erősítette előítéleteinket.

A cigányok bűnöznek, a drogosokat le kell csukni, mindenről a zsidól tehetnek, és azonnal legyen határrevízió. Az viszont kétségtelenül pozitív, hogy a szavazás eredményei alapján még azok a terhelt emberek sem gondolják, hogy verni kell az asszonyt, akiknek haláltusájukat vívó politikai pártok honlapjának nyomkodása jelenti az esti szórakozást.

Shared by eszpee
A második világháború képregényes formában, térkép-főszereplőkkel. Néhol hangosan röhögős.

A humorous, cartography-centred look at the course of World War II, as devised by cartoon artist Angus McLeod. Thanks to Luka Rejec and Chris Medcraft for finding it here on the website Deviant Art and sending it in.

Shared by eszpee
Fogadja őszinte gratulációmat, Nyers úr. Ha eddig nem volt pánik, most majd lesz.

Nyers idiotizmus

• -dg-

A bankok tudassák ügyfeleikkel, hogy alaptalanok azok a pletykák, amelyek szerint a bankok március 13-án a betétek befagyasztását terveznék - tartalmazza az a levél, amelyek a Magyar Bankszövetség juttatott el a bankokhoz. A Reuters banki források alapján közölte ezt. Nyers Rezső, a Magyar Bankszövetség főtitkára megerősítette, hogy levelet küldtek a szövetséghez tartozó bankokhoz - idézte a nemzetközi hírügynökséget csütörtök este az MTI.

Tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy olyan nincs, hogy a bankok befagyasztják a betéteket. A betéteket, igen államcsőd esetén vagy annak megakadályozása érdekében, az állam fagyasztja be, reálisan egyébként első körben a devizabetéteket. Tekintsünk el attól is, hogy ha az állam ezt tervezné, mennyi szerepe lenne ebben a kvázi gittegyletként, látszat érdekvédelmi szervezetként is döcögve működő bankszövetségnek. Mi is történt, amikor 2006-ban Gyurcsány bevezette a banki különadót? Elment a Bankszövetséghez? Fenét. Elment Csányi Sándorhoz, be az OTP székházba, és odaültették maguk mellé dísznek a Bankszövetség éppen akkori elnökét. Ha a bankok akarnak valamit, vagy tőlük akar valamit a politika, azt nem a Bankszövetségen keresztül intézik.

Az elmúlt félévben időről időre szárnyra kapott már egy sor pletyka, az OTP csődjéről, a forint összeomlásáról, az államcsődről. Szögezzük le: nem állunk jól, legalábbis az állam semmiképpen nem. Az IMF hitel nélkül, akár elő is állhatott volna az a helyzet, hogy az állam a fizetésképtelenség határára sodródik. Válság ide, elképesztően felelőtlen, a szükséges átalakításokat, reformokat 2006 óta is megspóroló gazdaságpolitika oda, eddig nem történt nagyobb baj. Az államadósság nő, a magyar politikai garnitúra nagyjából egy az egyben hiteltelenné vált, de a rendszer nem omlott össze. Igen, részben az IMF-hitelnek köszönhetően, ami egyfelől IMF és uniós pénz együtt, másfelől pedig éppen azért is kaptuk meg gyorsan, ami miatt vészhelyzetben azért további segítségre is számíthatunk: nem jó az EU-nak, nem jó a régiónak, ha egy országot bedőlni hagynak. Nemhogy minket, Ukrajnát sem [1]. (Más kérdés, hogy meddig lehet pofátlanul csak külső segítségre alapozni, lavírozva, hogy a kormány a megmaradt minimális szavazótáborából már egyetlen nyugdíjast, közalkalmazottat, segélyből élőt se veszítsen el.) Az IMF-hitel az idei évre bőven elég, egyszerűen nem kell annyi pénzt kifizetnie az államnak, amit az ne fedezne. Más kérdés, hogy persze az első nyilatkozatokkal szemben bizony kőkeményen fel kell használni a 20 milliárd eurót, és már most azon kell gondolkodni, hogyan fogjuk a 2010-ben lejáró szerződést meghosszabítani.

hirdetés

Szóval tenni kéne valamit, a sokat emlegetett államháztartási reformok ügyében, mert egyelőre valóban erősen lefelé megyünk a lejtőn. Az államadósság nő, a magyar állam, mint adós egyre kevésbé megbízható, ez gyengíti a forintot, ez nehezíti a devizahitelesek dolgát, ami pedig egy bizonyos szint felett bizony rendszerszintű kockázatot jelent a bankok számára, hiszen megnőhet a fizetni képtelen adósok száma. Biztos, hogy vannak már sokan, akiknek a megemelkedett törlesztőrészlet problémát okoz, vagy akár fizetésképtelenné váltak. A 300 forintos euró fáj, de még, átmenetileg, országos szinten, mindenképpen elviselhető. Kevesebben, de biztosan nem kevesen vannak azok is, akiknek évek óta spórolt pénze apadt töredékére azzal, hogy az OTP vagy a Mol részvényeinek ára sok éve nem látott szintekre süllyedt vissza. De: mindeddig azért sem történt nagyobb baj, mert ezzel együtt nagyon is racionálisan, senki nem gondolta komolyan, hogy az OTP csődbe jutna attól, hogy 3000, vagy most már csak 1500 forintot érnek a részvényei.

Az állam bajban van, ez nem jó a bankrendszernek, de azért amikor az Erste arról számol be [2], hogy tavaly Magyarországon a válság ellenére 30 százalékkal nőtt a profitja, és idén is bőven nyereséges lesz, ne féltsük már annyira a bankjainkat. Nem is féltjük: eddig, a kényszerűen emelt, és a mostani forintgyengülés nyomán várhatóan tovább emelkedő kamatokat látva a lakosság szépen fogta a pénzét, és bevitte az akciós betétekre.

Persze, amikor februárban egy hónap alatt megint csúnyán gyengült a forint, előbb a 300-as, majd a 310-es szintet viszi át az euró ára, meg hallottuk őszzel az Izlanddal, most az Ukrajnával vagy Lettországgal való összehasonlításokat, akkor időről időre mindig felmerülnek a kérdések. Aztán egy nagyon okos ember úgy érzi, jót tesz vele, ha egyébként megalapozatlan félelmét tényként közölve elkezdi megosztani azt másokkal. Láttunk már ilyet Magyarországon: a Postabank-pánik egy dolgozó sms-e nyomán indult el. Gyakorlatilag nemhogy pre-internet, de pre-mobiltelefon időszakhoz tartozott 1997, de pár nap múlva megjelentek a sorok, és az egyébként bőven nem tökéletesen működő, de az összeomlástól nagyon távol álló bankot két nap alatt bedöntötte a lakossági roham. (Apropó: a másik tanulság, hogy a rendszer működött, nem volt, akinek beragadt a pénze, a bank maga fizetett, illetve az államilag garantált betétek megóvták tulajdonosaikat a veszteségtől, a sorbanállók csak az idejüket bukták. Ma az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 13 millió forintig vállal garanciát a bankbetétekre és a kormány garanciát vállal minden más betétre e szint felett. )

Na most akkor, azt mondja ebben a válságtól és újabb forintmélypontoktól sújtott időben az egyébként nem túl kommunikatív, az Indexet visszahívni például rendszeresen elfelejtő ifj. Nyers Rezső, a magyar bankok érdekvédő szervezete, a Magyar Bankszövetség főtitkára, hogy "a Bankszövetség értesítést kapott a bankszektorból arról, hogy nő a kliensek érdeklődése a betétek biztonsága kapcsán, és egy-két helyen a betétek kivétele valamivel nagyobb volt a szokásosnál". Üdvözöljük ezt a fajta nyíltságot. Holnap a Bankszövetség akár reklámokat is közzétehetne, miszerint egyes külvárosi fiókoknál kisebb a betétesek rohama, csak kétszáz méteres a sor. De a Bankszövetség felelősebben gondolkodik ennél. A Reutersnek így aztán Nyers Rezső azt is elmondta: "kértük a bankvezetőket arra, hogy kövessék nagyobb figyelemmel az eseményeket, és arra kértük őket, hogy biztosítsák ügyfeleiket, betétjeik teljes biztonságban vannak, nincsenek kitéve semmi veszélynek". Mert ugye a bankvezetők arról híresek, hogy ha a szövetség nem figyelmezteti őket, akkor észre sem veszik, mi van pénzükkel. De úgy általában, vajon mire gondolhatott a főtitkár? Mi lesz, mi lehet a szocializmusban, majd egyébként bármelyik rendszerváltás utáni kormányon edződött magyar lakosságnak egy három mondatos, kb. "nem_lesz_gázáremelés_" típusú cáfolatról az egyetlen reflexszerű gondolata?

Az MTI híre 20.24-kor jelent meg. Az Index információi szerint ezek után eszeveszett egyeztetés kezdődött a kormány, az MNB és a PSZÁF között, majd az utóbbi két szervezet a következőket tette közzé 23 óra óra előtt nem sokkal: "az MNB és a PSZÁF szorosan figyelemmel kíséri a bankok helyzetét. A magyar bankrendszer pénzügyi helyzete stabil, az ügyfelek pénze biztonságban van". Bár ez az a két mondat sem sok, azt el kell ismerni, hogy miután a Bankszövetség ilyen remek magas labdát adott fel, nehéz lehetett mit mondani. De tény: a magyar bankrendszer stabil, az ügyfelek pénze biztonságban van. Egészen addig, amíg az eddig helyükön kezelt, az "ericsson laptopot nyerhetsz, ha ezt visszaküldöd" szintű hoaxok [3] vagy inkább a Bankszövetség nem éri el, hogy kisebb bankpánikot előidézve bedöntsenek egy-két pénzintézetet.

Shared by eszpee
Kicsit sztereotíp persze, de működik.

Milliószor kiderült már, hogy nincs európai értelemben vett párbeszéd az egyes felek között, folyamatos az árokásás és a sárdobálás, az alábbi grafikus táblázatból az is kiderül, miért.

A macesek szerint a Windows például csak a kékhalálról szól, a windowsosok játéknak nézik a Macet, a Linux szerint meg mindkét tábort kihasználja análisan és financiálisan valamelyik "gonosz" cég. Egyrészt szórakoztató hülyeség ez az összeállítás, másrészt meg már szinte South Park-i magasságokban jár, amikor a lehető legegyszerűbb nyelvezettel mutat rá bonyolultnak tűnő viszonyrendszerekre.

És különben is , szerintem tényleg csupa kékhalál minden, ami Windows!

Shared by eszpee
Orbitális baklövés.

Network.hu FAIL

Shared by eszpee
Vida Tóni király.

Shared by eszpee
Hogy mondják különböző nyelveken azt, hogy "ez nekem kínai?" Szép kis grafikon.

“When an English speaker doesn’t understand a word of what someone says, he or she states that it’s ‘Greek to me’. When a Hebrew speaker encounters this difficulty, it ’sounds like Chinese’. I’ve been told the Korean equivalent is ’sounds like Hebrew’,” says Yuval Pinter (here on the excellent Languagelog).

Which begs the question: “Has there been a study of this phrase phenomenon, relating different languages on some kind of Directed Graph?” Well apparently there has, even if only perfunctorily, and the result is this cartogram.

When a Hellenophone has trouble understanding something, his or her preferred languages of reference, as far as incomprehension is concerned, are Arabic and Chinese. And while for Arabs the proverbial unintelligible language is Hindi, for Chinese it’s… the language of Heaven.

For Romanians, the ultimate in incomprehensibility is Turkish, for the Turks its French and the French consider Javanese the acme in huh?

But it is Chinese that, according to this cartogram, is the incomprehensible lingo of (p)reference for almost a dozen other languages, from Greek and Polish to Dutch and Lithuanian. Spanish, Hebrew and Greek are also quite popular, understandably so in the case of the latter two languages (isolate, relatively small languages) but more inexplicably so in the case of Spanish - a world language in its own right.

Which begs the fundamental question: why is language X considered the summit of incomprehension by language Y? Doesn’t that at least require some passing knowledge (or to be more precise, an awareness of the existence) by Y of X?

Mutual incomprehension results from the right mixture of inter-lingual proximity and unintelligibility. In the Middle Ages, for example, when the monks’ knowledge of Greek was waning, they would write in the margin of texts they could not translate, in Latin: “Graecum est, non legitur” (”This is Greek to me, I can’t read it”).

Greek, an elite language even in Roman times(1), has remained the West’s most popular shorthand for gobbledygook throughout the time of Shakespeare, who coined the original expression “it was Greek to me” (in Julius Caesar, Act I, Scene II).

In the comments section of Languagelog are listed a few examples of such close/distant language incomprehension pairs:

• In Italian, one can ask: “Parlo italiano o turco ottomano?” (”Do I speak Italian or Ottoman Turkish?” It has a nicer cadence in Italian)
• One reported German expression for something incomprehensible: “Mesopotamisch”. Another one: “Kauderwelsch” (possibly referring to the Rhaeto-Romance language spoken in Switzerland)
• Older Taiwanese refer to youthspeak, internet slang etc. as sounding “Martian” to them.
• Even Esperanto-speakers have been endowed with their own expression, pointing the finger at another constructed language: “Estas Volapuk al mi!” (”It’s Volapük to me!”)
• In Finnish, “Siansaksa” (”Pig German”) is the word for incomprehensible gibberish. Notice the similar English expression “Pig Latin”.
• In Icelandic, one could say “Þetta er latína fyrir mér” (”This is Latin to me”) or “Þetta kemur mér spánskt fyrir sjónir” (”This looks Spanish to me”).
• “Das ist mir Böhmischer Dörfer” (’That’s Bohemian villages to me”) - this German reference to the incomprehension (or at least impronouncability) of Bohemian (i.e. Czech) village names is mirrored in the Slovak expression “Je pre mňa španielska dedina” (”(That) is for me a Spanish village”), and in the Slovenian one “To mi je španska vas” (”This is a Spanish village to me”) . Other related expressions, not just dealing with incomprehension so much as just plain chaos, are “Czeski film” (”Czech movie”) in Polish, for a kafkaesque situation, for example in dealing with bureaucracy. German has “polnische Wirtschaft” (”Polish economy”) for a chaotic situation and “Fachchinesisch” for technical jargon.

(1) In Rome of course, not in Greece.

Shared by eszpee
Ritka, hogy egy kvázi új formátum első képviselője még ilyen jó is. YouTube-remix.

Shared by eszpee
Mennyire kirívóan korrekt!

(UPDATE: Ismét működő linkek!)

Heti összeesküvés-elmélet megvan? Táborfalva, izraeli katonák, gyarmatosítás, hazánkon átsöprő világháború, satöbbi. Annyira nem erős, mint a kurva nagy gáztározó, de azért szerethető. A szerző talán ott szúrta el, hogy az ég világon mindent belekevert, zsidókat, atomot, amerikaiakat, oroszokat, és persze az "ideszivárgó zsidó őrző-védőket", mert ebben az országban nincs összeesküvés az In-Kal nélkül. Ez így együtt pedig annyira sok, hogy még az egyébként teljesen megvadult Magyarországon sem találhat táptalajt.

Nem is a bolondériával szeretnénk most foglalkozni, hanem emléket állítani Tóth Bertalannak, Táborfalva épeszű polgármesterének. Mindannyian tudjuk, hogy az ép ész milyen ritka vendég és fehér holló a magyar politikában, úgyhogy Tóth úr lenyűgöző riposztja különösen meglepő. Egy vidéki polgármester, aki nem csak tud, hanem mer is szellemes és pikírt lenni, amikor a körülmények ezt kívánják.

Tóth úr itt olvasható válasza elég volt ahhoz, hogy elsőszámú példaképünkké lépjen elő. Az isten szerelmére, még pontos és intelligens is a válasza, világos és érthető mondatokkal! Reméljük nem lesz ragadós a példa, a végén még lehúzhatnánk a rolót.

Shared by eszpee
Bár a drótnélküli HDMI jól hangzik, valójában ezt kicsit feleslegesnek érzem. A tévé mellett szépen elfér egy csendes PC, a médiának nevetségesen kevés egy ilyen "billentyűzetgép" kapacitása, a kijelző meg szintén elég felesleges amikor eleve tévére kötésről beszélünk. Vagy ez lenne a jövő, wireless médiaszerverrel? Kicsit drága ez még most, az alternatíva nem sokkal rosszabb, de sokkal olcsóbb.

Asus's amazing-looking Eee Keyboard, which is a home theater PC stuffed inside a keyboard, complete with wireless HDMI and a secondary touchscreen, is dropping in May or June. And for only $400-$600!

Asus CEO Jerry Shen says they're working on two models, one wired and one wireless. The wired version will run about $400 while the wireless should run somewhere south of $600.

There's still no hard info on specs, such as processor or hard drive, but hell, a wireless keyboard/computer combo with a built-in touchscreen? I almost don't care what the specs are, I just want one.

The keyboard is packing a 5-inch built-in display, a 1.6 GHz Atom processor, 1 GB of RAM, 16/32 GB SSD, Wi-Fi, and Bluetooth. As far as ports, it's got wireless HDMI, 2 USB 2.0, VGA, HDMI, and audio in/out. [Reg Hardware]

Shared by eszpee
Uh, egy ilyennel akár autópályázni is lehetne...

Shared by eszpee
"Lévén, hogy [a] rohamosan jelentéktelenedő főáram nem volt hajlandó értelmes és érvényes válasszal szolgálni, az így hagyott vákuumba benyomult egy politikai szekta alakját öltő deviáns, ultrajobbos kisebbség, mely önbíráskodásra buzdítással, fenyegetéssel, kollektív bűnösségi stigmatizálással, paramilitáris erődemonstrációval, a tömeggyilkos Hamász-harcmodor dicsőítésével, a terrorizmust szabadságharcos önvédelemnek, a cigányokat a globális zsidó gyarmatosítás eszközeinek beállító fajgyűlöleti propagandával gyúr a véres jövőre. Embertelen, barbár, sarlatán gyógymódot kínálva egy, a felkent orvosok csőlátása miatt kezeletlenül hagyott akut szindrómára."

Hát igen, sajnos valahogy így.

Shared by eszpee
Valószínűsítem, hogy férfiak programoznak az Apple-nél.

Shared by eszpee
Pándi Balázs a legnagyobb.

"Valahol minden ember metálos" - Pándi Balázs a Quartnak

Rónai András, Puskár Krisztián [2009. február 25. 08:00]

Pándi Balázs dobol megszámlálhatatlan magyar zenekarban a death'n'rolltól kísérleti-zajos formációkig; valamint több nagynevű külföldi elektronikus vagy improvizatív zenésszel is játszik, például Aaron Funkkal (Venetian Snares). Fucktothemusic néven meg koncerteket szervez. Interjúnkban minderről szó esik, a metál katonáiról és a jazzdobosokról, és hogy szabad-e versenyt inni belorusz death metál-zenekarral.

h i r d e t é s

Először beszéljünk a nemzetközi együttműködésekről, amikben benne vagy. Megjelent már a Last Step-lemez, amin Aaron Funk (akit legtöbben Venetian Snares néven ismernek) a te dobolásodat használta fel, és kilátásban vannak újabb dolgok is.

Aaronnal az együttműködés 2006 őszén indult be igazán; már korábban is volt itt, de ekkor volt kilátásban az, hogy ide is hurcolkodik hosszabb időre. Írtam neki, hogy csinálnék egy Snares-bulit, mire visszaírt, hogy majd beszéljünk erről, de mivel ő már hallott rólam, első körben az érdekli, hogy felvegye a dobolásomat és abból mintázzon a készülő lemezére. Az egész annak indult, hogy én dobolok valamit, ő fölveszi és kezd vele majd egyszer valamit. Aztán hamar átment abba, hogy már két napja ott voltunk a stúdióban éjjel-nappal, és megbolondulva vettünk fel újabb és újabb dolgokat, mivel ha volt egy ötlete egyikünknek, abból rögtön jött vagy három másik. Akkoriban történt amúgy, amikor a Pink And Green VIP című számot vettük fel [megjelent az Pink And Green című ep-n], hogy arról dumáltuk, hogy doboljak fel old school funk alapokat. Mivel ugye ebből jött a jungle alapját képző Amen-break, amit Aaron is jócskán használ a zenéjében. Felmerült, hogy egy James Brown-számot egy az egyben ledobolok. Elkezdtük énekelni, hogy "I feel dead", ami akkor jó poénnak tűnt valamiért. Hazamentünk, másnap reggel jött az sms, hogy: "Dude, we killed James Brown." Néztem az interneten, aznap este halt meg James Brown, amikor ezt elkövettük. Aaron egyébként a mai napig használja a mintáimat az összes lemezén, csak mivel nagyon sűrű a zenéje, előfordul, hogy egy számban csak egy ütemre jön be egy dobtéma.

Felismered, hogy ezt te játszottad fel?

Fel. Van, amikor nem is mondja, csak átküld egy számot, hogy mostanában ezt csinálja, és meghallom benne a mintát. Pedig azóta már vettünk fel mást is, másik hangzással, de azt is ugyanúgy felismerem. Abból a 2006-os "sessionből” [nevet] lett a Last Step-lemezen is az összes téma. Utána meg ő visszaköltözött Winnipegbe, Kanadába, de megmaradt a barátság, így megbeszéltük, hogy kimegyek hozzá és folytatjuk ezeket a dolgokat, ami októberben meg is történt. Vett nekem egy komplett Gretsch dobot, hogy legyen ott is motyóm, béreltünk egy csomó mikrofont meg mindent, ami kell, és két hétig szinte folyamatosan felvettünk meg zenéltünk.

Ebből lesz a lemez John Zorn kiadójának, a Tzadiknak?

Vagy ebből, vagy sem. Megmondom őszintén, hogy most, hogy nem csináltam a koncerteket november végétől, így sokkal többet gyakoroltam, talán többet is, mint az elmúlt tizenhat-tizenhét évben összesen. Ezért jobb szeretném már, ha újabb dolgok kerülhetnének a lemezre, mert most már sokkal választékosabban tudok játszani, illetve elmélyültem a dobolásnak pár érdekes részében, többek között a jazz-dobolásban is. Nem mintha az rossz lenne, amit felvettünk, de nyílván az ember törekszik arra, hogy a lehető legjobb felvételből lehessen építkezni, ha épp egy nagyobb fejlődésen megy keresztül. A másik az, hogy Aaronban az különösen szimpatikus, hogy soha nem csinál úgy zenét, hogy van egy szerződése ide, akkor azt teljesíteni kell - hanem zenélünk, aztán ennyi, vagy ki lesz adva, vagy sem. Így ez a Tzadikos dolog is olyan, hogy megvan az ajánlat, de sosincs görcsölés ezen, hogy "még három számot kell írni, hogy kiadják." Csináljuk a dolgunkat, aztán ha összejön annyi és olyan zene, akkor azt Aaron a Tzadikhoz küldi és nem a Planet Mu kiadóhoz. A tervezett alapfelállás egyébként az, hogy rajta és rajtam kívül egy Los Angeles-i szaxis csávó lesz még a lemezen, Aaron szerint brutál forma, bár a nevét még sosem mondta, csak azt, hogy "this guy from LA"; meg John Frusciante fog gitározni, aki Aaronnak nagyon jó barátja.

Vele találkoztál egyébként?

Nem. Amit eddig csináltunk vele, egy tracket Kanadában, azt az internet segítségével, sávküldözgetéssel raktuk össze. De majd most egy fesztiválon fogunk lógni pár napot áprilisban, ahol én játszom Ottóval [Otto Von Schirach], Aaron és John pedig a Speed Dealer Moms nevű duójukkal fognak fellépni.

Ha már szóbahoztad Ottót, abból például lesz lemez? Illetve mi van a többi ilyen együttműködéssel?

Szó van erről is; de igazából ez a dolog a bulizásról meg a bálról szól, és amit Aaronnal csinálunk, az sokkal kreatívabb. Persze jó a show is, de a sokadik után már nem biztos, hogy tud annyi újat nyújtani. Szó van arról, hogy Csihar Attilával és Ben Weinmannel a Dillinger Escape Planből csinálunk pár tracket, ami új lendületet adhat ennek a produkciónak, de Aaronnal teljesen más jellegű az együttműködés. Mindketten a páratlan ütemek nagy rajongói vagyunk régóta, így nem kell egyikünknek sem magyaráznia a másiknak, hogy hogy néz ki az, ha valami ötben vagy hétben van; és mivel emberileg is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, nagyon olajozottan folynak a közös munkák. Meg hát furcsa dolog, hogy így huszonöt évesen ilyet mondok, de már sokkal jobban élvezem azt, ha nem kell kimozdulnom, hanem otthon zenélhetek nyugodtan. Még arról van szó, hogy Csihar Attilával és Merzbow-val turnézunk az év végén. Az a baj, hogy Merzbow-val nagyon nehéz kommunikálni. Olyan szinten nem beszél angolul, hogy az hihetetlen; ha egy olyan szót használsz, amit nem ismer, akkor egyszerűen nem ír vissza. Úgyhogy elég nehézkes vele a kommunikáció, szerintem decemberre pont le tudjuk fixálni így a dolgokat. A Chief Rebel Angel táján is rendeződtek a dolgok, így megújult erővel álltunk neki az új számoknak, amiről elmondhatom, hogy az elsőhöz képest "a dallamos részek még dallamosabbak, a keményebb részek még keményebbek lettek." [nevet]

Turnéztál a To Live And Shave nevű együttessel; ez milyen volt, és mi ez egyáltalán?

A kilencvenes évek elején alapította Tom Smith és Rat Bastard, aki már szintén hatvan felé közeledik. Ő egy nagyon radikális forma, az a történet jellemzi a legjobban, hogy egyszer egy turnéján egy csávó annyira kikészült a zajtól, amit játszott, hogy odament és ráfogta a fegyverét. Ő meg odakiabálta neki, miközben tekergette a gombokat, hogy "Húzd meg a ravaszt, mert kurvára nem fogom abbahagyni." Szóval ők kezdték, aztán lett belőle egy folyamatosan változó kollektíva, benne van a Weasel Walter a Flying Luttenbachersből; a Manhattanben élő, magyar származású Nándor Névai, aki nagy black metálos forma (a legenda szerint minden alkalommal, amikor black metált hallgat, kifesti magát. mint a klasszikus norvégok ), de írt barokk zenét is gépzongorára; Thurston Moore, Andrew WK, Mark Morgan a Sigthingsból, Don Fleming, Chris Gier, a Thurston öccse, a Graham is. Aztán az történt, hogy a Tom lekötötte ezt a másfél hónapos Európa-turnét, és írt mindenkinek, hogy gyertek át. A többiek meg egyenként mondták vissza mindenféle okokból. Úgyhogy a végén a tíz emberből maradt a Tom mellett a Sickboy, egy belga srác; Eva "Orphan Fairytale" Van Deuren, aki turnézott a Sonic Youth-szal; Joke Lanz, aki Sudden Infant néven csinál zajzenét; Gaybomb meg én. Ebből Gaybomb volt az egyetlen, aki már játszott a Shave-vel, és ezen kiakadtak a többiek, hogy Tom miért csinálja meg ezt a turnét, de ő meg már lekötötte az egészet, mondta, hogy ezt meg kéne csinálni és kellemetlen lenne törölni egy másfél hónapos turnét. A konfliktusok közben elmélyültek, így most az van, hogy 2010-ben, amikor húsz éves lesz a zenekar, lesz egy búcsúturné, amin mindenki ott lesz, azután pedig feloszlik a csoport.

Én Rat Bastarddal játszom még a Laundry Room Squelchersben; Tommal pedig csinálunk egy másik projektet Rope Cosmotology néven, amiben a Darkest Hour nevű metal-hardcore zenekar dobosa van benne még, Ryan Parrish; a Ferkó haverom [Kovács Feri], aki a Pástorsban szaxis, meg a nagyobb közönség a London Expedíció csodálatos videósorozatból ismerheti; benne van egy Tim Lane Seaton nevű Los Angeles-i basszusgitáros, aki nagyon sok reklám- meg filmzenét csinál, illetve mi ketten Tom-mal. Így vagyunk öten, aztán majd meglátjuk, most lesz az első Európa-turné. Úgyhogy a To Live And Shave In LA-t már nem nagyon erőlteti senki, bár nyáron Belgiumban feldoboltam egy lemezre való anyagot, amiből majd elválik, hogy lesz-e valami. Amivel kapcsolatban nagyon lelkes vagyok még, hogy a Gaybombbal csinálunk egy duólemezt. Ő négy mágneskártya-leolvasó géppel zenél. Főállásban autista gyerekeket tanít, és régebben ezeket a gépeket használták, szavak voltak rájuk írva. Most ezekre a kártyákra zajokat vesz fel meg bármi mást; koncerteken sokszor azt rögzítette, amit zenéltünk, és ezekkel játszott, szkreccselt velük, bedugta, visszahúzta. Felvettem és elküldtem nagyjából háromnegyed óra dobot neki, ezt átteszi kártyákra, és ezekkel fog játszani meg keverni zajokkal. Ez az, amit most per pillanat talán a legjobban várok. Biztos hogy nagyon radikális zene fog születni belőle.

Ezek azért főleg zajos, improvizatív meg kísérleti formációk – pedig te metálosnak indultál, nem?

Valahol minden ember metálos. Mindannyian a metál gyermekei vagyunk, a rock katonái! [nevet] Én a mai napig nagyon sok metált és punk/hardcore zenét hallgatok. Szerintem ezek az emberek, akik aktívak, tevékenyek, ezekben egy csomó energia van - és fiatal korában az ember miben találja meg az energiát? Hát a bömbölő metálban. Főleg ha még a szülei is kiabálnak miatta, hogy "kapcsold le ezt a szar zenét", akkor tényleg azt gondolja, hogy ebben minden benne van, ami bennem is. Ez szerintem tök normális. Nyilván erre is vannak megfelelő tudósok, akik megfejtik, hogy ez miért van; de úgy látszik, hogy az új zenékre, furcsább zenei megoldásokra hajlamos embereknek nagy mérföldkő volt a pubertáskori metálrajongás. Én egy embert nem láttam még, aki mittudomén, az E-Klubba járt volna habpartiba, és utána megcsinálta volna a nem tudom milyen súlyos lemezt. Aaron is annak idején Black Flageket meg ilyeneket játszott egy punkzenekarban, aztán ez lett belőle, már tizenakárhány évesen már vette fel ghetto blasterrel a hangokat, amiket bármiből ki tudott csiholni az utcán, aztán játszotta őket párhuzamosan, meg mintázta Amigán.

Tudsz mondani olyanokat, akik hatottak a játékodra? Vagy olyanokat, akiket utálsz?

Nem tudok egy konkrét listát felsorolni; nyilván mindenki hatott, akit valaha hallottam és tetszett vagy jobban felkaptam rá a fejemet. Akit nagyon bírok, az a Richard Hoak a Brutal Truth-ból. Meg nem mondod, hogy mit játszik, és nem azért, mert olyan komplex, hanem mert nagyon koszosan dobol, kibaszottul intenzíven. Esélyed nincs arra, hogy kiderítsd, hogy mit csinál, annyira nincs semmilyen mérőn rajta, kapkodósan játszik. (Egyébként nagyon érdemes vele elolvasni a SickDrummer interjúját.) Láttam egyszer őt élőben, egy cseh grindcore fesztiválon lógtunk is együtt, hatalmas forma. Vasárnap reggel bekopogtatott a kocsiba, hogy nincs-e nálunk valami maradék drog, mert át kell érnie Bécsbe és elfogyott az MDMA, amit a szervezőtől kapott a fesztiválra [nevet]. Akiktől viszont kivagyok, azok a dob sommelier-k, akik állítgatnak, órákon át hangolnak - ezek pont azok az emberek, akik kurvára nem érzik a lényegét a dobolásnak. Olyanok, mint akik a kosárlabdás kártyákat vásárolták régen: gyűjtik a dobokat, megfejtenek, ettől hülyét kapok, amikor ilyenekkel jönnek, hogy "Hülye vagy, annak olyan közepesen megszólaló csattogós hangja van." Mindig azokat szerettem, akik csak tették a dolgukat, meg akiknek megvolt a sajátos hangzásuk, és inkább zenéltek, mint a hülyeségekkel foglalkoztak. Max Roach, Elvin Jones például.

Érdekes, hogy ezeknek a korai jazzdobosoknak korántsem volt annyi lehetőségük, hogy különféle hangzásokkal kísérletezzenek, mert csak párfajta mikrofon volt, meg két-három dobmárka, de nekik ezer százalékig a kezükben volt a sound. Manapság már sokan annyira rákattannak egy-egy zenészre, hogy addig nem nyugszanak, amíg nem dobolnak úgy látványra, mint a kiszemelt dobos. Megnézel egy klipet és olyan érzésed van, mintha valami artistaképző promóciós videóját néznéd zenei aláfestéssel. Zeneileg meg ma már kikevernek csomó mindent; meg lehet azt csinálni, hogy beviszed a stúdióba a lemezt, hogy így szóljon a dob, és akkor a megfelelő programokkal pontosan úgy fog szólni. Annak idején ugye erre nem volt lehetőség, mégis tök másképp szóltak a kor meghatározó dobosai. Koromnál fogva sem hallgatok ezer éve jazzt, de már így is kihallom, hogy egy lemezen a Max Roach dobol vagy az Ed Blackwell vagy a Rashied Ali.

Régebben talán az emberek jobban elkapták a zenélés lényegét, nem volt ennyi minden körülötte, amivel foglalkozhattak volna, hanem az volt, hogy leültek és csinálták a dolgukat. Most meg booking meg kiadó, meg cipőmárkák és csuklószorítók szponzorálnak. és mindenki ezzel foglalkozik, csak éppen zenélni felejtenek el közben. Sokkal ösztönösebb volt az egész, ma nagyon a kialakult dolgok után mennek az emberek, és ez nyilván a dobolásban is lejön. Aztán ennek az a vége, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki dobol egy lemezen, akár összerakhatták volna a Drumkit From Hell programmal is, ugyanannyi jelentősége van. Én éppen ezért is iktattam ki például az editálást a felvételekről, amiken dobolok. Ha szarul játszom, akkor szarul játszom. Egy elbaszott dolognak ugyanúgy megvan a varázsa; lehet, hogy attól él igazán. Ahhoz tudom hasonlítani, hogy az emberek többsége sem a normális csajoktól borul ki, hanem mindig az elbaszott nő után megy a legnagyobb sírás, az a legvonzóbb, az az, akihez az ember nagyon tud ragaszkodni. Ami a felvétel részét illeti, van egy stúdió Bostonban, egy Will Dandy nevű gitáros csinálja Dead Air néven (Orchid, Ampere, Bucket Full Of Teeth), és annak konkrétan a konyhájában van a felvevő szoba. Na ott kurvára szar a master, nagyon halkak a felvételek és nagyon koszosak. Mégsem az van, hogy kihallod a sok apró hibát, hanem a segítségükkel olyan zajhalmaz jön létre a felvételeken, ami brutálisan húz, és pont ettől van egy ilyen rettenetes faszszaga az egésznek, amitől átjön az energia.

Említetted, hogy mostanában nem szervezel koncerteket. Miért döntöttél így?

Az utóbbi időben nagyon durva stressz volt szervezni. Rohangáltam össze-vissza, ilyen rider, olyan rider, teljesen le voltam strapálva idegileg, viszont a zenélésre nem jutott se idő, se agy. Volt, hogy nem ültem le a dobhoz három hétig. Pedig azt már csak csinálom kilencéves korom óta, meg bár sokan a koncertszervezés miatt ismernek, mégis csak az az elsődleges dolog számomra. Úgy döntöttem, ebbe fektetem bele száz százalékosan az energiámat. Anyagilag is egyre problémásabb lett a helyzet - most meg aztán pláne: bárki, akinek van dolga komolyabb összegű valutával, érzi a bajt. Már ha csak a lemezvásárlást nézzük, már 10-20 eurónál is szembetűnő a változás. Amikor pedig több ezer euróról van szó, ugye olyankor pláne sokat számít. Ha valaki kért mondjuk négyezer eurót egy fél éve, az most kábé kétszázezer forinttal több, ami egy ilyen kaliberű bulinál nagyjából ötven fizető: ezen pedig simán múlhat az, hogy ki tudjuk-e fizetni a fellépőt a belépőből vagy sem, nagyot bukunk-e vagy csak enyhébb mínuszra jövünk ki. Én ráadásul közben belekezdtem egy pólószitázó vállalkozásba is. Nem hagytam abba a szervezést végleg, mert aki ezt valaha is szerette csinálni, az úgyse tudja abbahagyni. Kicsit feltuningolom magam anyagi javakkal, és akkor bátrabban hozok majd el előadókat. Már most egyébként áprilisra van szó egy-két koncertről, illetve biztos, hogy meg fogom csinálni idén az Animal Collective-et meg a Municipal Waste-et, illetve szó van egy esetleges Sunn0)))-koncertről is.

Hogy jött össze a koncertszervezés, hány éves voltál egyáltalán, amikor elkezdted?

Tizenhét. Mindig volt bennem bizonyos mértékű hiperaktivitás, mindig éreztem a késztetést arra, hogy csináljak még valamit a zenélésen kívül, ami kapcsolódik hozzá. Van egy régi nagyon jó barátom, Jakab Zoli, aki most a BPRNR oszlopos tagja meg a Newborn és a Bridges To Solace énekese; nagyon sokat lógtunk együtt annak idején, és ő is pont ugyanilyen volt, nagyjából tizenhat évesen már hozta ide a külföldi zenekarokat. Most azt hozzá kell tenni, hogy amikor mi ezeket a bulikat csináltuk, akkor nem nagyon hozott ide senki rendszeresen külföldi zenekart ezen a szinten. Voltak régebben is szervezők, de azok hamar feketelistára tették a magyar koncertszervezőket Nyugaton azzal, hogy nem fizették ki a fellépőket, nem volt szállás. Aztán tizennyolc évesen megtalált a Propagandhi, hogy hallják, hogy csinálok koncerteket. Azt hittem, hogy szórakozik velem valaki, mert az egy komoly zenekar volt akkor is (ahogy most is) – az akkori szintemhez képest meg pláne. Visszaírtam, hogy küldjék a dátumot; már gázsit írtak meg ridereket küldtek, amikor azt mondtam, ezek tényleg nem szórakoznak, ideje lesz lekötni a koncertet valahova. Az nagyon jól sült el, a mai napig nagyon jó baráti kapcsolat van a zenekarral. A turnénaplójukba betettek egy fotót rólam és Chrisről a zenekarból, és aláírták, hogy "some guy and the best promoter in the world". Utána amikor el akartam hozni az Availt, írtam nekik, hogy már csináltam a Propagandhit, a booking leinfózott engem a turnémenedzsernél, ő mondta, hogy ez megbízható, kifizet, jól csinálja, és onnantól kezdve ment. A Zolival nagyon össze voltunk nőve, és sokáig csináltunk együtt bulikat. Aztán ő egyre gyakrabban meg hosszabb turnékra ment a Newbornnal mindenfelé, így elkezdtem egyedül is csinálni bulikat. Közben kicsi megváltozott az érdeklődési körünk is zeneileg, így én hoztam olyanokat, amikért ő nem tudott lelkesedni, és én nem is vártam, hogy ezeket együtt csináljuk, úgyhogy kialakult, hogy egyedül csináltam a dolgokat. A barátság természetesen a mai napig megmaradt, olyannyira, hogy ha a Bridge to Solace-ben bármi gáz van, mindig megyek kisegíteni.

Tizenhét évesen megkerestél egy zenekart? Akkor még nem is nagyon volt internet Magyarországon.

Akkoriban jött be. Kispestről ki kellett járnom a Duna Plázába internetezni. Az első konkrétan úgy jött, hogy Zoli elment az egyik turnéra, német ismerősei jöttek volna játszani, mondtam, hogy ne mondd le, majd én megcsinálom. Zeneileg ezek az első koncertek nem voltak annyira nagy megfejtések, viszont annál meghatározóbb élmények voltak, amikor tizenegy körül lefőztünk a zenekarra, kimentünk értük a benzinkúthoz, együtt bejöttünk, kaja, városnézés, koncert, utána másnap reggel mindig korán kelés, vittük őket megint a városba. Ez meghatározó időszak volt az életemben. Nagy hatás volt az is, hogy ezekkel az arcokkal együtt lógtam. Biztos vagyok benne, ha most összeszámolnám, amit több okból kifolyólag nem tudok megtenni, de legalább kétszáz zenekar volt - és ezekkel mindig baráti viszony alakult ki rögtön, ami a legtöbb esetben végigbeszélgetett éjszakákba torkollt. Főleg azért volt ez akkoriban nagyon nagy, mert ugye nem volt elterjedt az internet, így eléggé sok mindenről - akár zenéről, akár azon kívüli területekről - úgy tudtál meg bármit, hogy idejöttek ezek az emberek több ezer kilométerről és elmesélték.

Hogy volt például az Arcade Fire dobosának előző zenekarával?

A Keplert én egy Troubleman Unlimited válogatáson hallottam és rögtön megtetszett. Láttam, hogy jönnek Bécsbe, írtam a szervezőnek, hogy elhoznám a zenekart. Mondta, hogy oké, x összeg. Megbeszéltük az ismerősökkel, hogy ha összedobunk fejenként egy tízest, akkor meglesz. A Kepler meg Snailhouse bulijára eljött kőkemény hat fizető (az ismerősök mellett). Az egyik ráadásul egy tarajos punk volt, akit talán a szél fújt be az utcáról: ha valaki meghallgatja a Keplert vagy ismeri akár az Arcade Fire-t, az rögtön vágja, hogy nem találta meg benne a számításait. Borzalmasan őrjöngött is, hogy visszakapja a lóvéját, úgyhogy végül öt fizető volt... Már kora délután jöttek, városnézés, satöbbi, összehaverkodtunk, és látták, hogy kicsit feszült vagyok. Koncert közben többször is bemondták, hogy mennyire élvezik az utat, milyen jó itt Budapesten, meg hogy látják, hogy Balázs kicsit feszült, de hát neki sem kell semmin aggódnia. Utána mondták, hogy annyira élvezték meg annyira tetszett Budapest, hogy csak annyi pénzt hajlandóak elvinni, ami a kapuból összejött. Pedig volt egy több száz eurós garancia a bulira, amit kész is voltam nekik átnyújtani, de ők nem engedték. Azért én be voltam szarva, mert lehet, hogy ők ezt mondták, de mi lesz a szervezővel; ő meg írt, hogy imádták, kedvenc helyük volt Budapest, és ha túl drága ennyiért egy zenekar, akkor jönnek olcsóbban is ezentúl, csak legyen itt koncert. Így jött el fillérekért egy csomó zenekar, például az Explosions In The Sky, pedig ők már annak idején is nagymenők voltak Nyugaton. De említhetném még ilyen érdekes sztorinak az Against Me-t, akik annak idején eljöttek garancia nélkül.

Zenészként te is jártál érdekes helyeken, például Ukrajnáról meséltél szép történeteket.

Ukrajna borzalmasan nagy mozi; Szabolcs megye legsúlyosabb részei tizenötször súlyosabban. A Human Errorral voltunk 2005-ben. Nagyon nagy élmény volt kimenni, de hazaérni is. Rögtön az első koncerten, ahogy megérkeztünk, a közönségben kivétel nélkül tizenöt éves ragyás metálosok, közöttük és mellettük meg rendőrök, biztonsági őrök és katonák gépfegyverrel. Állig felfegyverkezve. Említhetném azt is, amikor elmentünk kajálni, befarolt egy rendőrkocsi, kiszálltak, szó nélkül lebasztak kettőt a szervezőnek, visszaszálltak és húztak tovább. Volt egy csodálatos alkoholmérgezésem is. Ezúton is üzenem mindenkinek, hogy soha, de soha hogy ne igyanak versenyt egy belorusz death metál zenekarral, pláne ne átlátszó flakonból vodkát, mert borzalmas következményei lehetnek. Van tűrőképességem bőven, főleg akkor még vendéglátóban is dolgoztam, de ott volt egy pillanat, amikor könyörögtem a többieknek, hogy vigyenek kórházba - amit nem tudtunk megtenni, mert oda kellett érni Kijevbe. Volt olyan is, hogy eltévedtünk, kikötöttünk egy kis faluban csütörtök délelőtt tizenegykor – és mindenki részeg volt. Körülálltak minket hárman, dülöngéltek, de próbáltak segíteni, úgy, hogy közben fejjel lefelé tartották a térképet. Közben a Csiga haveromnak kikapták a kezéből a sört, és üvöltötték, hogy "Prezent!"

Szóval a turnésztorik mindig hatalmasok. Én azt gondoltam, hogy ez attól függ, hogy hol nyomod meg milyen szinten vagy. De valójában bármikor érhet meglepetés. Például a To Live And Shave In LA-jel mentünk Zágrábba. Vittük ki a motyókat, és mondtam, hogy vigyünk róla papírokat a Kereskedelmi és Iparkamarától, hogy ne basztassanak a határon, mert már egyszer volt olyan, hogy mentünk Horvátországba és a határról visszafordítottak minket. Ráadásul a zágrábi koncert borzalmasan jól is fizetett, úgyhogy ezt pláne el akartuk kerülni. Kangooval mentünk [nagy rakodóterű személygépkocsi], azt mondták, hogy ebben az esetben leszarják a hangszereket. Ehhez képest kiszálltam a határon, meglátták a Black Flag-pólómat, és egyből mondták, hogy biztos megyek a Mocvarába punkzenét játszani, azonnal pakoljunk ki mindent. (Megjegyezném, voltam a Mocvarában is punkzenét játszani, akkor átengedtek gond nélkül.) Közben átküldtek minket a kamionok közé, órákat vártunk tehenekkel megrakodott kamionok között, tehénbőgést hallgatva. Bár emiatt megcsúsztunk jócskán, mondta a szervező, hogy éjfélig érjünk oda, ami össze is jött. Kanyarodtunk be, mikor jött a telefon, hogy bombariadó, kiürítették a helyet. Mondtuk, hogy mi le akarjuk játszani a koncertet, úgyis kamu, senki nem fogja felrobbantani a klubot. Alá kellett írni, hogy vállaljuk a felelősséget, és hogy önszántunkból mentünk fel a színpadra.

Ami friss történet múlt hétről, hogy megint nem engedtek át minket a határon, sőt ki is tiltottak öt napra a sörrel a kezükben hadonászó horvát határőrök, valami zenészunióra hivatkozva, aminek nem vagyunk tagjai. De a magyar határőrök sem hallottak még ilyenről.

Shared by eszpee
Érdekes gondolat. Kicsit magyarázza a Jing sikerét is, bár az nem ugyanez.

Amikor papír kerül a kezünkbe, ritka, ha nem merül fel, hogy jegyzeteljünk rá (talán a csomagolópapírra nem). Ha megtalálunk valamit a telefonkönyvben, bekarikázzuk, ha kapunk egy faxot, rárajzolunk, ha könyvet olvas a bölcsész, belejavít. A legtermészetesebb, hogy az információ által indukált gondolatainkat oda írjuk, ahonnan az ötlet jött, rá a papírra, így minden egy helyen van.

Az informatika, bár már vagy 30 éve a papírmentes iroda ábrándja hajtja, erről a legelemibb tulajdonságáról (leszámítva pár szoftvert, azok viszont rosszul valósították meg) teljesen megfeledkezett: akármilyen fájlt nyitunk is meg, lehetetlen rá jegyzetelni:

• Nincs olyan program, amivel ezt meg lehet tenni, mert bonyolult (filmek)
• Nem értünk a program használatához, mert az bonyolult (AutoCAD)
• Tönkretesszök vele az eredetit (pl. grafika)
• A nézőprogrammal csak olvasni lehet, írni/menteni nem (Acrobat Reader)
• A tartalom dinamikusan változik (web)

Szerintem könnyen belátható, hogy óriási hiba volt, valamikor az első grafikus oprendszerek idején, (Akkortájt volt olyan "kegyelmi pillanat" talán utoljára, hogy mindent a Microsoft programjai intéztek, azaz ekkor még kvázi-szabványt lehetett volna csinálni, amit utóbb mindenki követ.) legkésőbb a Win 95-höz nem adtak egy olyan programot, ami leginkább az oprendszernek komponense, és tudja a következőket:

• Bármilyen fájlt megnyit valahogyan csak olvasásra, illetve együttműködik az olvasóprogramokkal
• Szabad vonalakat, nyilakat, szövegeket és hiperhivatkozásokat kezel
• Laikusoknak sem kell megtanulnia, például közös interfész minden elképzelhető fájlhoz és programhoz, vagy közös program minden fájlhoz
• Az eredeti fájl nem sérül, ha jegyzetelünk, de a jegyzet nem különül el annyira, hogy elkallódjon (pl. egybe tömörített fájlok, meta-adat vagy layerek)

Nehéz lenne ezeket a követelményeket egyszerre kielégíteni, főleg a néző program és a "skiccelő" integrációja tűnne kalandosnak.

Mindenesetre igény, az volna rá.

Shared by eszpee
Hordószemű, átlátszó fejű hal. Ez azért elég cool.

This is a photograph of Macropinna microstoma, also called barreleyes. It has a very peculiar optical arrangement. When you first look at this photo, you may think the two small ovals above and behind its mouth are the eyes, and that it looks rather sad…wrong. Those are its nostrils. The eyes are actually the two strange fluorescent green objects that look like they are imbedded in its transparent, dome-like head.

(Click for larger image)
Video frame-grab of Macropinna microstoma at a depth of 744 m, showing the intact, transparent shield that covers the top of the head. The green spheres are the eye lenses, each sitting atop a silvery tube. Visible on the right eye, just below the lens on the forward part of the tube, is the external expression of a retinal diverticulum. The pigmented patches above and behind the mouth are olfactory capsules. High-definition video frame grabs of Macropinna microstoma in situ are posted on the web at: http://www.mbari.org/midwater/macropinna.

It gets the name "barreleyes" because it's are cylindrical, rather than spherical; this is an adaptation for better light collection in the dim depths where it lives, using very large lenses but not building a giant spherical eye to compensate. It's ore like a telescope than a wide-angle camera. Here's what a single eye in a side view looks like — the lens (L) is what is glowing so greenly in the photos.

Chapman's (1942) mesial view of the left eye of Macropinna microstoma. Abbreviations: RS = rectus superior, L =lens, OS = obliquus superior, OI = obliquus inferior, RIN = rectus internus, RI = rectus inferior, RE = rectus externus, OP = optic nerve.

As if that weren't weird enough, the animal has a completely transparent skull cap, and the eyes swivel about within the skull to look out through that translucent cranium. In the two pictures below, the animal is first looking straight up through its head (the eyes are in the same orientation as in the diagram above), and in the right frame it has rotated the binocular-shaped eyes forward to look ahead.

Lateral views of the head of a living specimen of Macropinna microstoma, in a shipboard laboratory aquarium: (A) with the tubular eyes directed dorsally; (B) with the eyes directed rostrally. The apparent differences in lip pigmentation between (A) and (B) are because they were photographed at slightly different angles. (A) was shot from a more dorsal perspective and it shows the lenses of both eyes; the mouth is not sharply in focus. (B) shows only the right eye, with the lips in sharper focus.

Nature is always coming up with something stranger than we would imagine, and Macropinna is a perfect example. Apparently, the function of this arrangement is to give the animal a sensitive light detector for tracking its prey, bioluminescent jellyfish, and at the same time to shield the eyes from the stinging tentacles of the jelly while it's eating it.

Robison BH, Reisenbichler KR (2008) Macropinna microstoma and the Paradox of Its Tubular Eyes. Copeia 2008(4):780-784.

Shared by eszpee
Ez mekkora ötlet! Talán még tart a farsangi szezon...

Clever gaping hole halloween costume.

• RapidEye said: Hillarious!
• Chris said: wenn ich irgendwann mal kohle hab, dann bastel ich mir das für fasching

Shared by eszpee
Nem értem mi a baj a nagy hanggal bejelentett változások csendes visszavonásával. Olcsó közvéleménykutatás!

Shared by eszpee
GMO szépen helyrerakva.

(Bár bő egy éve már leírtam a lényeget, egy mai IndexVideo miatt most amúgy is megint a génmódosításról írnék. Mivel azonban a napokban hasonló apropóból már máshol írtam néhány sort, és nincs kedvem kvázi ugyanazt leírni, most annak a betűhalmaznak kicsit átírt verzióját teszem ide.) 

Egy mondatban a lényeg: nincs semmilyen a priori okunk arra, hogy a génmódosítást félelmetesnek állítsuk be, és a génmódosítás, mint technológia, csuklóból elutasítása nemcsak alaptalan és tudománytalan, de felelőtlen is.

És akkor egy kicsit részletesebben: a génmódosítás mindennapjaink része, bár remélhetőleg egy biológia-blogban ezt fölösleges nagyon kifejteni. A természet maga is intenzíven "génmodosít" (mutációk, anyone?), amit aztán mi, emberek, keményen kihasznál(t)unk. Aki azt hiszi, hogy a génmódosítást csak őrült és/vagy pénzéhes tudósok csinálják, szuper-titkos laborjaikban, az az én szememben ignoranciából egy kreacionista szintjén mozog, hiszen mind a ketten a genomok kvázi állandóságát hiszik és hirdetik.

Nyilván nem az jut eszünkbe, amikor kukoricát veszünk, hogy ennek a növénynek erősen módosult tga1 génje van, vagy amikor rizst főzünk, hogy az azért válhatott a fél világ haszonnövényévé, mert az sh4 gén mutációjának következtében nem szórja a magjait. (A jázmin rizs kedvelői meg az sk2 enzim loss-of-function mutációjáért lehetnek hálásak, a sticky-rice rajongók pedig egy keményítő-szintáz splice-acceptor mutációjáért.) Az organic szekcióban/piacon vásárolt hosszúkás (lucullus) paradicsomot fogyasztva sem az az első gondolatunk, hogy hú, ez mennyire transzgén, hiszen egy transzpozon ugrott az IQD12 gén szabályozórégiójába és emiatt az túltermelődik, pedig mégis erről van szó. Vagy ott van az ultimate Frankenfood, már ha az eredeti történetre gondolunk, a 3-4 különböző faj hibridizációjából létrejött búza - amit mégis gondokozás nélkül fogyasztunk.

Ami, így 2009-ben, különbözik az előző sokezer évtől, hogy több évig (évtizedig) tartó szelekció-keresztezés-szelekció helyett közvetlenül, célzottabban tudunk géneket módosítani. Igen, ez azt is jelenti, hogy akár Bt-toxint tudunk termeltetni a levelekkel, de azt is jelentheti, hogy ún. ciszgenezist hajtunk végre, amikor rokon fajtákból viszünk át közvetlenul genomi szakaszokat a tápnövénybe. Ez gyakorlatilag ugyanazzal az eredménnyel jár, mint az előbb említett, erősen időigényes "klasszikus" eljárás, ahol tucatnyi generációt eltarthat, amíg sikerül csak az adott szakaszt berekombináltatni.  Ciszgenezissel már növeltek meg a fehérjehozamot, vagy a szárazságtoleranciát gabonafajokban, de ebből a legtöbben nem tudunk semmit, mert ezek a növények (hiába csak búzafajta - búzafajta közti génmódosításról van szó), egy csomó helyen nem kerülhettek forgalomba, hiszen jajistenemgéjemók. Személy szerint nem latom, hogy állíthatja valaki, bármilyen alapon, hogy ez nem egy nonszensz állapot. 

Shared by eszpee
No ez még szebb, nem is osztogatnak, hanem fosztogatnak.

Shared by eszpee
@Nándi, tényleg, erről nem is beszélve. Vicc.

That leaked U2 album is causing all sorts of trouble. The unreleased album, which is due out on March 3, found its way onto BitTorrent and was downloaded hundreds of thousands of times. That, apparently, sent music industry lawyers over at the Recording Industry Association of America into a fit. As a result, word is going around that the RIAA asked social music service Last.fm for data about its user’s listening habits to find people with unreleased tracks on their computers. And Last.fm, which is owned by CBS, actually handed the data over to the RIAA. According to a tip we received:

I heard from an irate friend who works at CBS that last.fm recently provided the RIAA with a giant dump of user data to track down people who are scrobbling unreleased tracks. As word spread numerous employees at last.fm were up in arms because the data collected (a) can be used to identify individuals and (b) will likely be shared with 3rd parties that have relationships with the RIAA.

Supposedly, the operations team which handed over the data in the first place weren’t told the true purpose for the transfer or who was getting the data until after the fact, and only when they had to help with some corrupted data. It sounds like it was more of a corporate decision. I’ve contacted both CBS and the RIAA. Most of the Last.fm team is in London, where the weekend has already started. For now CBS says: “To our knowledge, no data has been made available to RIAA.” (The RIAA declined to comment).

Setting aside what actually happened to the data, and assuming this rumor is true, why would the RIAA target Last.fm? It wasn’t streaming the U2 album, and it is not an illegal download service. But Last.fm has millions of users who are heavy music consumers, and many of them download Last.fm’s Scrobbler software which keeps track of every single song you listen to on your computer, no matter which music player you use. In other words, it captures tracks played from illegal BitTorrent downloads just as easily as from iTunes.

Last.fm members knowingly share what they are listening to with the rest of the Last.fm community, and in return receive social recommendations of music they might like. That is the whole point of the service. And Last.fm’s privacy policy does clearly state:

. . . your record collection (including your skipping history) may be viewed by all other users of Last.fm (who may include other organisations or representatives of other organisations who have registered as Last.fm users) and that they may easily associate this information with your Last.fm username.

But most probably never even considered it a possibility that individually identifiable information about their listening habits (legal, illegal, or otherwise) could be handed over to an organization known for taking consumers to court for file-sharing. What makes this even more egregious is that it appears to be absent any legal precedent (such as a pending lawsuit) for which Last.fm could at least hide behind as an excuse.

Incidents like this highlight how the social Web can sometimes bite back if you are not careful. It also raises the issue of who owns all of this data about you and what they can do with it. (The same issue that caused Facebook to backtrack on recent changes to its data policy). Unfortunately, it’s come down to this: you really shouldn’t share any data on the Web you wouldn’t feel comfortable seeing in a court of law.

(Please contact us at tips [at] techcrunch if you have more information about this).

Crunch Network: CrunchBase the free database of technology companies, people, and investors

Shared by eszpee
Hordószemű, átlátszó fejű hal. Ez azért elég cool.

This is a photograph of Macropinna microstoma, also called barreleyes. It has a very peculiar optical arrangement. When you first look at this photo, you may think the two small ovals above and behind its mouth are the eyes, and that it looks rather sad…wrong. Those are its nostrils. The eyes are actually the two strange fluorescent green objects that look like they are imbedded in its transparent, dome-like head.

(Click for larger image)
Video frame-grab of Macropinna microstoma at a depth of 744 m, showing the intact, transparent shield that covers the top of the head. The green spheres are the eye lenses, each sitting atop a silvery tube. Visible on the right eye, just below the lens on the forward part of the tube, is the external expression of a retinal diverticulum. The pigmented patches above and behind the mouth are olfactory capsules. High-definition video frame grabs of Macropinna microstoma in situ are posted on the web at: http://www.mbari.org/midwater/macropinna.

It gets the name "barreleyes" because it's are cylindrical, rather than spherical; this is an adaptation for better light collection in the dim depths where it lives, using very large lenses but not building a giant spherical eye to compensate. It's ore like a telescope than a wide-angle camera. Here's what a single eye in a side view looks like — the lens (L) is what is glowing so greenly in the photos.

Chapman's (1942) mesial view of the left eye of Macropinna microstoma. Abbreviations: RS = rectus superior, L =lens, OS = obliquus superior, OI = obliquus inferior, RIN = rectus internus, RI = rectus inferior, RE = rectus externus, OP = optic nerve.

As if that weren't weird enough, the animal has a completely transparent skull cap, and the eyes swivel about within the skull to look out through that translucent cranium. In the two pictures below, the animal is first looking straight up through its head (the eyes are in the same orientation as in the diagram above), and in the right frame it has rotated the binocular-shaped eyes forward to look ahead.

Lateral views of the head of a living specimen of Macropinna microstoma, in a shipboard laboratory aquarium: (A) with the tubular eyes directed dorsally; (B) with the eyes directed rostrally. The apparent differences in lip pigmentation between (A) and (B) are because they were photographed at slightly different angles. (A) was shot from a more dorsal perspective and it shows the lenses of both eyes; the mouth is not sharply in focus. (B) shows only the right eye, with the lips in sharper focus.

Nature is always coming up with something stranger than we would imagine, and Macropinna is a perfect example. Apparently, the function of this arrangement is to give the animal a sensitive light detector for tracking its prey, bioluminescent jellyfish, and at the same time to shield the eyes from the stinging tentacles of the jelly while it's eating it.

Robison BH, Reisenbichler KR (2008) Macropinna microstoma and the Paradox of Its Tubular Eyes. Copeia 2008(4):780-784.

Shared by eszpee
Egyrészt jó reggelt kívánok, az egész Last.fm-nek az a lényege, hogy megjelenik nagyjából mindenhol, hogy mit hallgat épp az ember. Nyilvánosan, bárki által elérhetően. Másrészt nem nagyon értem, milyen "azonosításra alkalmas adatokat" adtak át, IP címeket? Másuk nem nagyon van.

That leaked U2 album is causing all sorts of trouble. The unreleased album, which is due out on March 3, found its way onto BitTorrent and was downloaded hundreds of thousands of times. That, apparently, sent music industry lawyers over at the Recording Industry Association of America into a fit. As a result, word is going around that the RIAA asked social music service Last.fm for data about its user’s listening habits to find people with unreleased tracks on their computers. And Last.fm, which is owned by CBS, actually handed the data over to the RIAA. According to a tip we received:

I heard from an irate friend who works at CBS that last.fm recently provided the RIAA with a giant dump of user data to track down people who are scrobbling unreleased tracks. As word spread numerous employees at last.fm were up in arms because the data collected (a) can be used to identify individuals and (b) will likely be shared with 3rd parties that have relationships with the RIAA.

Supposedly, the operations team which handed over the data in the first place weren’t told the true purpose for the transfer or who was getting the data until after the fact, and only when they had to help with some corrupted data. It sounds like it was more of a corporate decision. I’ve contacted both CBS and the RIAA. Most of the Last.fm team is in London, where the weekend has already started. For now CBS says: “To our knowledge, no data has been made available to RIAA.” (The RIAA declined to comment).

Setting aside what actually happened to the data, and assuming this rumor is true, why would the RIAA target Last.fm? It wasn’t streaming the U2 album, and it is not an illegal download service. But Last.fm has millions of users who are heavy music consumers, and many of them download Last.fm’s Scrobbler software which keeps track of every single song you listen to on your computer, no matter which music player you use. In other words, it captures tracks played from illegal BitTorrent downloads just as easily as from iTunes.

Last.fm members knowingly share what they are listening to with the rest of the Last.fm community, and in return receive social recommendations of music they might like. That is the whole point of the service. And Last.fm’s privacy policy does clearly state:

. . . your record collection (including your skipping history) may be viewed by all other users of Last.fm (who may include other organisations or representatives of other organisations who have registered as Last.fm users) and that they may easily associate this information with your Last.fm username.

But most probably never even considered it a possibility that individually identifiable information about their listening habits (legal, illegal, or otherwise) could be handed over to an organization known for taking consumers to court for file-sharing. What makes this even more egregious is that it appears to be absent any legal precedent (such as a pending lawsuit) for which Last.fm could at least hide behind as an excuse.

Incidents like this highlight how the social Web can sometimes bite back if you are not careful. It also raises the issue of who owns all of this data about you and what they can do with it. (The same issue that caused Facebook to backtrack on recent changes to its data policy). Unfortunately, it’s come down to this: you really shouldn’t share any data on the Web you wouldn’t feel comfortable seeing in a court of law.

(Please contact us at tips [at] techcrunch if you have more information about this).

Crunch Network: CrunchBase the free database of technology companies, people, and investors

Shared by eszpee
Ez mekkora ötlet! Talán még tart a farsangi szezon...

Clever gaping hole halloween costume.

• RapidEye said: Hillarious!
• Chris said: wenn ich irgendwann mal kohle hab, dann bastel ich mir das für fasching

Shared by eszpee
Egyszer egy hasonló volt velem is, kicsit gyorsan jöttünk egy éjszaka Ausztriában, itt a majdnem tettes egy keresztbefordult kamion volt, amin csak az icipici oldalfények világítottak. A három sávból másfelet és a leállót teljesen elfoglalta, a BMW ABSének és case barátomnak köszönhetően ezt nem a hírekben olvashatjátok.

puszta véletlen, hogy élünk és kösz Gubro

Szerző: Barca2009 Dátum: 2009-02-21 05:15 Barca2009 oldala Hozzászólások (21)

Shared by eszpee
Nem értem mi a baj a nagy hanggal bejelentett változások csendes visszavonásával. Olcsó közvéleménykutatás!

Shared by eszpee
A videó különösen vidám.

Korábban a kommentelőkre számítottam a Hooligans szétalázásában, én magam ugyanis nem érzem teljesen megalapozottnak, hogy ha két szám nagyon hasonlít egymásra, akkor ott biztosan lusta, rosszindulatú és kreativitást nélkülöző munka húzódik a háttérben. A "nem lehet több számot írni" és "felhasználtunk minden dallamkombinációt" pánik témához kapcsolódik ez cikk is. Én billentyűs és dobos vagyok, de az empátia azt mondatja velem, az alábbi témát a gitárosok fogják legjobban megérteni, mert az első sorban csápoló tinilányok lekúrásán kívül az akkordmenetek a másik dolog, amihez ők értenek a legjobban.

Aki tanult zeneelméletet szolfézs órán kívül is, akár könnyűzene miatt, vagy amerikai módszerrel, az tisztában van vele, hogy vannak tipikus akkordmenetek. Aki nem, az most ugorjon 2 bekezdést. Kis sarkítással a blues számok többsége az autentikus I-IV-V-I akkordmenetre épül, tehát első fok (pl. C), aztán negyedik fok (pl. F), ötödik (G) és újra első (C). Hívhatjuk akár klasszikus blues körnek is. Ugyanilyen tipikusak az V. fokra végződő körök, ezt hívják dominánsnak, mert utána már annyira várod az első fokot, hogy tűkön ülsz. Igazi közhely, úgy kell eltakargatni, hogy észre ne vegyék. Ezt jazzben megoldják azzal, hogy 4-5-6 szólamú akkordot tesznek oda, a 69-es Táncdalfesztiválon viszont még sikk is volt kérkedni vele, szerintem ott nincs az a szám, ami ezt ne alkalmazná.

Ilyen még az egyházi zenében és a jazzben is agyonhasznált II-V-I, ami megint hálás, hiszen feszültséggel indul, és valahol a közepén van az az V-ről I-re ugrás, ami jól esik a hallgatónak. Ezt aztán agyonmodulálják, az V. fok helyett beteszik annak a moll-párját, vagy több ütemre bővítik a kört és szórakoznak II-V-II-V-I-gyel. Aztán van még a "spanyolos" számokból és kezdő zenekarok próbatermeiből visító andalúz kadencia (akkordmenet): I-VII-VI-V. Így talán érthetőbb: A moll, G, F, E... Persze a Zeppelintől a Queenen át a Pink Floydig mindenhol megtalálható. A hozzáértők kb. most kezdenek el röhögni rajtam, úgyhogy abbahagyom az áltudományoskodást, mert az egy dolog, hogy én hallottam ezekről, de van, aki tanítja.

Ezt az egész kavalkádot - amibe már bánom, hogy belefogtam -, és az abból kiemelkedő tipizálhatóságot nem szemlélteti semmilyen szöveg, csak zene. Ennek egy nagyon ütős példája ez a videó. Itt az I-V-VI-IV-re találtak 36 számot, és nagyon pörgős váltásokkal elénekelnek mindegyikből 4 sort. Hol jobban, hol gyengébben. Akinek kedve támad szórakozni: E - H - C# - A.

Nem mellesleg, kapható egy könyvsorozat az interneten "4-chord songbook" néven, amely így hirdeti magát: "Tanulj meg 18 népszerű Bob Dylan dalt csupán négy akkord segítségével!", nehogy azt gondoljátok, hogy nem ugyanerről a négyről van szó :) Ugyanennek a Beatles változata egy magyar oldalról rendelhető meg. Ez nekem vidámpark.

Axis of Awesome - 36 dal csupán 4 akkordra