A legjobb kínai vendéglő a városban a Kőbányai úton van, a Négy Tigris Kínai Piacnak az Orczy térhez közelebb eső kapujával szemben, a kaszinótól eggyel balra lévő kávézótól még eggyel balra, az egykori Ganz gépgyárnak abban a Fiumei úttól a Hungária körútig húzódó hatalmas épülettömbjében, amelynek temérdek belső passzázsát, útvesztőjét és féregjáratát (hogy szerettem volna ezeket gyerekkoromban bejárni!) ma megszámlálhatatlanul sok kicsi kínai, vietnámi, török, szír, grúz és ki tudja még milyen kereskedés, raktár és iroda lakja be a legjobb bazári hagyományok szellemében. A jobb tájékozódás meg a hangulat kedvéért jó lenne beszúrni ide a piac kapujának a képét is, de hát ha egyszer nem fotóztam le. Pár nap múlva, ha arra járok, pótolom, addig hagyok itt neki helyet.


Gyakran kérdezik tőlem, hol vannak igazán jó kínai éttermek a városban. Nem is olyan egyszerű, mert a kínai éttermek többsége pillanatokon belül hozzáidomul az adott ország ízvilágához, és onnantól kezdve megette a fene. Olaszországban paradicsomlével öntenek le mindent, Németországban valami furcsa barnás Gesamtsoßszal, Magyarországon keményítőben pácolt káposztával. Barátom, Zhen, a mesterszakács és gourmand, aki egy Kru-Di Gyu-La módjára fürkészi a város kínai éttermeit, féltékenyen tartja számon azt a néhány helyet, ahol még megadják a módját, ahol az aranyló birkahúsleves tetejét nem felejtik el meghinteni friss korianderlevéllel, ahol a szakács igazi szecsuáni gyömbéren pirítja meg a csirkezúza kézzel lehántott héját, s ahol már hajnalban kimennek a repülőtérre a kínai járat elé azért a mongol hot potba való különleges rákért, aminek mindig elfelejtem a nevét. Közös tapasztalataink alapján jó étterem a kis Lanzhou a Luther utcában és a nagy Lanzhou a Fő utcában, a Mimóza a Hungária körúton, a Tajvan a Nádor utcában (de az most bezárt) és a Hongkong a Béke úton. Legalábbis akkor, ha az ember kínaiak társaságában megy, noha állítólag akkor is ilyen jó, ha a magyar vendég kifejezetten azt kéri, amit a kínaiak esznek, még ha az eredeti alapanyagok miatt drágább lesz is. De a legjobb étterem a Kőbányai úton van, a Négy Tigris Kínai Piac kapujával szemben.


Az éttermet üzemeltető család és a konyhafőnök, aki többnyire egyszersmind a családfő is, időről időre változik, így a visszajáró vendégek Kína számos regionális konyhájával megismerkedhetnek. Most már másfél éve egy Fujian környéki család kezén van. Amikor átvették a boltot, még csak a saját tájszólásukat beszélték, de mostanára már a pultos fiú egész jól megtanult kínaiul a vevőktől. Sőt magyarul is tudja már néhány alapanyag nevét. Azért biztos, ami biztos, a vállalkozás előtt érdemes tanulmányozni a falra ragasztott kínai-vietnámi nyelvű étlap alábbi változatát, ahol egérrel a címek fölé menve magyarul is olvasható a név, mellette kínai receptszájtokról összevadászott kis illusztrációkkal, amelyek persze nem föltétlenül azonosak helyi megfelelőikkel. A feliratokat megjelenítő script, akárcsak blogunk egyéb scriptjei, Google Readerben nem működik, úgyhogy a readeresek bújjanak be bátran.


Déltájt vagy annál nem sokkal később érdemes menni, amikor a konyha már beüzemelt, de még kevés vendég van. Ilyenkor még szabad ülőhely is van, mégpedig kettő az ajtó mellett, a későn jövők állva esznek. Hamarosan érkeznek a piaci árusok. Ők az étterem célközönsége, akik nem magyarosított kínai ízekre, hanem az igazán jó kínai konyhára vágynak. Emiatt olyan finomak itt az ételek, s emiatt van olyan hamisítatlanul kínai ízük, mint akármelyik pekingi vagy shenzheni kis étteremben. Ettől a legjobb étterem a városban.

Ha az embernek sikerült elfoglalnia az ajtó melletti széket, akkor míg a magáét várja, érdemes megfigyelnie, hogyan rendelnek a nagyok. Az étlappal cseppet sem törődve bekiabálják a fiúnak a kívánt alapanyagokat, mondjuk hogy „levest vastag tésztával, marhával, tojással, zöldséggel”. Kata azonnal lecsapott a lehetőségre, s ma már ő is magának állítja össze a fogást, a személyzet nagy gyönyörűségére. És az egyedi íz kedvéért ki-ki rendel hozzá valamit a pult alól is.



A húsospult jobb (fent) és bal (lent) felén különféle nyers vagy előre elkészített húsok sorakoznak, mégpedig főleg olyan inas, porcos alkatrészek és belsőségek, amelyeket a kínaiak a legtöbbre tartanak: baromfiláb, nyak és fej, disznónyelv, bél, fül, ésatöbbi: az egér itt is megmutatja, mi micsoda az aktuális kínálatból. Ezekből kérnek még egyet-kettőt belefőzni a levesbe vagy kisütni a tészta vagy a rizs mellé az igazán autentikus hazai íz kedvéért. Mert – figyelem! – ebben a kifőzdében nincs készétel. Mindent ott helyben készítenek el a vendégnek, mint a legjobb hongkongi látványkonyhákban.

Külön figyelmet érdemel a jobb pult tetején a frissen kifőtt baocö, a kínai húsos táska, amelyből kettőt-hármat föltétlenül érdemes melegíttetni a leves mellé. Haza is lehet belőle vinni (ahogy egyébként a húsfélékből is, viszik is mint a cukrot); mi hatvanasával-nyolcvanasával szoktuk csomagoltatni magunkak. Inni pedig a bennfentesek szójatejet kérnek, ami persze nincs kiírva sehol. Nagyon finom az íze, kicsit mint a madártejé. És roppant egészséges.

Amellett, hogy igazán finomat ehetünk, azért is érdemes eljönni ide, mert ezen a környéken tényleg egy kis darab igazi Kínával találkozhatunk. A kifőzde fölött kínai élelmiszerbolt is van, viszonylag jó kínálattal, itt föltétlenül vegyenek egy kis üveg hongkongi 海鲜酱 hăixiānjiàng azaz hoisin-szószt a baocö mellé. Az étterem bejáratával szemben pedig a parkolóban hazai – állítólag Baja környéki – kínai őstermelők már déltájtól egy kisfurgon platójáról árusítják a friss kínai zöldséget. A legtöbbnek magyar neve sincs, de ha biztosra akarnak menni, vegyenek egy csomag nagylevelű, vastag szárú jócáj-t csak most háromszáz forintért. Jó vokban sütni apróra vágott hússal vagy tofuval, és jó főzni levesben. Kívánatra receptet adunk.