Shared by eszpee
Egyszer egy hasonló volt velem is, kicsit gyorsan jöttünk egy éjszaka Ausztriában, itt a majdnem tettes egy keresztbefordult kamion volt, amin csak az icipici oldalfények világítottak. A három sávból másfelet és a leállót teljesen elfoglalta, a BMW ABSének és case barátomnak köszönhetően ezt nem a hírekben olvashatjátok.
puszta véletlen, hogy élünk és kösz Gubro
Szerző: Barca2009 Dátum: 2009-02-21 05:15 Barca2009 oldala Hozzászólások (21)
» MWC
Hazaértünk.
Nem sokon múlt, hogy ezt egyáltalán leírhatom.
Most az mindegy, hogy a Barcelona-Bécs járat két órát késett és éjfél után jöttünk ki a bécsi reptérről, s a parkolójegyekkel való vacakolás, meg a kocsiba pakolás miatt szinte egy óra volt már, amikor a szakadó hóban elindultunk haza, ez nem érdemelne egy postot.
Az viszont igen, hogy mivel a magam részéről totál fáradt voltam (és vagyok, ezután alvás), ezért Gubro bevállalta, hogy hazavezet, ő többet aludt nálunk, plusz hivatásos jogisja van, plusz ismeri az út minden gödrét.
Bicskéig esett a hó egyfolytában, de ettől függetlenül lehetett tartani az előírt sebességet, s gyorsan ideírom, mielőtt valaki megvádolna: a 140 km/h-t sosem léptük át, ezt is csak előzés során, általában 120-130 között forgott a gép, ez teljesen stabilnak érződött, az út nedves volt ugyan, de tiszta.
Aztán Bicske után Szasza és Bocha arra riadt fel, hogy eszement fékezés (ők aludtak), én viszont végignézhettem az egészet, de még utána is nehezen raktuk össze Gubroval, hogy mi történt, legalábbis azon túl, hogy megmentette az életünket.
Egy teherautó állt a leállósávban vészvillogva (kicsit belógva a külsőbe), ez volt az első szerencsénk, mert Gubro erre automatikusan elvette a gázt. És jól tette, mert onnan 10-15 méterre egy sötét, összetört verda, világítás nélkül állt az autópálya belső sávjában, ahol jöttünk. Szemvillanásnyi idő alatt bukkant fel, ekkor nyomott Gubro satut, kattogott az ABS, majd a kollega egy hirtelen manőverrel kihúzta a külsőbe a gépet, felverődött alulra egy adag törmelék, és már ott sem volt az egész.
Kellett egy pár perc, mire:
1. feldolgoztuk, hogy ez mi volt
2. megértettük, hogy csak azon múlt az életünk, hogy Gubro rutinos, én tudom, hogy majdnem biztos beleszálltam volna a belsőben álló verdába, mivel amikor láttam, hogy közeleg villámgyorsan, csak arra tudtam gondolni, hogy meg tudunk-e állni előtte, arra nem, hogy megpróbáljuk kikerülni
3. kellett hozzá Károly (a kocsi) tizenévesen is japánosan perfekt futóműve és stabilitása, ami egy fél-sportkocsira jellemző, egy magasabb építésű géppel 100-nál vett flikk-flakk sok esetben borulással végződik
Nem tudjuk, hogy mi történt. Nem tudjuk, hogy az az autó hogyan került oda. Nem tudjuk, hogy az utánunk jövőknek sikerült-e kikerülnie. Egyetlen híroldalon sincs még fent információ.
Csak azt tudjuk, hogy február 21-én van az új, közös születésnapunk.
Bog
Utolsó kommentek