Shared by eszpee
"Én az Apple zárt eko-rendszerétől kezdek hülyét kapni. Utálom, hogy nem csinálhatok meg bármit a telefonommal, amit szeretnék. Jailbreakelni kell. Bluetooth nincs, SMS-t nem tudok copypastelni, nem tudok benne keresni. Szép szép mérföldkő volt ez 2007-2008-ban, de mindig is vártam az új srácot a blokkban, aki odaáll és azt mondja:
“Oké, öcsisajt, de a verseny az verseny. És most én következem.” (ezen a ponton az iFart-ról bejátszott wav)" - Józsi, bazmeg, végetértek a mézeshetek?!

Az iPhone ősmodelljét 2007. június 29-én hozta forgalomba az Apple. Az azóta eltelt kb. 580 nap alatt perdült, fordult néhányat az okostelefon világ. Először is az Apple eszköze miatt, ami annak idején, a bejelentés pillanatában egy készüléknek látszott a jövőből. A pörgés viszont nem állhat meg, a gadget shownak mennie kell.

Jelen írásunkban nem célunk egy teljes okostelefon piac elemzés és összehasonlítás, de annyit mondhatunk, hogy az Apple-nek nem volt érdemi kihívója, amitől megőrültek volna az emberek. Legalábbis ha azt a kérdést tesszük fel, hogy “mit vehetnék szifon helyett?” nincs megnyugtató válasz (Nokia E71? RIM Bold? Android HTC Dream G1?). Most viszont úgy tűnik, hogy valami mégis megmozdult.

Ki emlékszik erre a névre, hogy Palm? Palm Pilot 1997-ben, az igen. Mennyire fantasztikus volt még az eszköz, lehetett vele firkálni a stylusszal, emlékszem én is akartam magamnak beszerezni egy PDA bűvszót. Telt-múlt az idő és a Palm dobott még egy jót, a Treo sorozattal, amivel a összekötötték a PDA funkcionalitást a telefonéval. (Ezt egyébként a Palm alapító ősattyai által csinált cég, a Handspring készítette, akiket visszacsatoltak a Palmhoz később.)

Az idő haladtával viszont a Palm elkezdett a csőd felé konvergálni, a golyóikat billiárddákózta a háttérben a RIM a BlackBerry-jével és így tovább: olyan ostobaságokat műveltek, mint hogy összefeküdtek a Hájas Kopasszal (Ballmer) és Windows Mobile-t raktak a Treo-ra. 2006-ot írunk. Szépen, de lassan rá kellett jönniük, hogy az az irány nem az az irány lesz, amerre ők haladni akarnak. Windows mobile-t telepíteni hardver eszközökre az ázsiaiak találmánya, nem az övék. Ők mobil innovátorok, nem licenc-huszárok. (Nem mindegy, hogy a licenc melyik oldalán állunk, ugye.)

A Palm 2007-ben felvette magához Jon Rubinsteint, az Apple egyik hardverért felelős kulcs emberét. Rubinstein annak idején 1990-ben a HP-tól ment gyakorlatilag át a NeXT-hez Steve Jobs hívására, hogy aztán kis kitérő után visszatérhessen az akkoriban haldokló Apple-höz 1997-ben, mint senior vice president és az eszközök gyártásáért felelős igazgató.

Steve-ék odamentek 1997-ben és gyakorlatilag minden Apple terméket kikukáztak. Kettő laptop és kettő desktop PC maradt. Aztán nekiálltak megcsinálni a Mac OSX-et.

Rubinstein csinált például terméket Steve kérésére az Apple “Digital Hub” stratégiájához, ebből lett az iPod, de az eredeti iMac G3 hardverben is jelentősen közreműködött. A fáma szerint Rubinstein ötlötte ki, hogy kis méretű merevlemezt kell beépíteni az iPodba, viszont akkor meg kellett oldaniuk, hogy a lemezek forgatását elbírja a viszonylag kis kapacitásu akksi.

Rubinstein aztán eljött az Apple-től és a Palmnál landolt executive directorként. Volt átugrása mögött némi meggyőző erő is: egyfelől a Palm kompetens akar maradni azon a piacon, ami a vérében van — ez olykor fontosabb minden shareholder érdeknél. Másfelől ugyanebben az évben a Palm az Elevation Partners privát befektető cégtől bevont 325 millió dollárt a részvényei negyedéért. Rubinsteinnel az élen tehát visszavonultak főzni, aztán eljött 2009 januárja és bejelentették a Palm Pre-t a las vegasi CES szakmai kütyü konferencián és expón.

A Pre-t szét is lehet húzni, akkor kijön belőle egy QWERTY (amerikaiul ejtsd: kordhí) billentyűzet:

Mégis, mitől izgalmas a Pre? Kütyüket ugyanis minden héten bemutat valami szerencsétlen ámokfutó a piacon, ilyen burgonya-formájút is láttunk már, ha máshol nem, a Nokiánál annak idején. Az első és legfontosabb, ami már következik a fentiekből: a Palm stratégiát váltott. Átszerveztek, kirúgtak, bevontak. Elérkeztek a mélypontra úgy pénzügyileg, mint erkölcsileg. Most pedig megpróbálják mégegyszer Rubinstein irányításával.

A Palm (jelentése ugye: tenyér) világ életében mobil eszközöket gyártott. Ők fogalmazták meg, hogy a mobil eszköz a DNS-ükben van. Ezért vannak, ezzel foglalkoznak. Ha ők mobilt csinálnak, akkor olyat csinálnak, mint a többiek nem: van kompetenciájuk.

Ennek az első belépő darabja a Pre (érted: pre), de erre épülve egy sor másik eszköz is a csőben van már. A Palm operációs rendszerét annak idején nem arra tervezték, mint ahova eljutott ez a piac. Ezért most kidobták az egészet és Linux alapú operációs rendszert fabrikáltak webOS néven (nem nyílt forráskódú, csak tartalmaz komponenseket!). A böngésző komponenseket például az amúgy igen frankó böngészőből, a nyílt forráskódú Webkitből vették át.

A Pre teljes mértékben érintőképernyős, mint az iPhone, sőt, még a képernyő alatti részen is érzékel figurákat. Óhatatlan az összehasonlítás a kettő közt, pedig ez csak verseny, semmi más. A kijelzője kisebb, mint az iPhone-é, viszont ugyanannyi rajta a pixel: 320×480.

A piacon elsőként kábel nélkül tölt: elég csak odaragasztani a dokkolóhoz és máris charge-ol. A technológiának a neve “Touchstone”. Van benne 3 megapixeles kamera, vaku, 8 giga memória. Fut rajta a Flash (ami az iPhone-on egyhamar nem fog egy döntés miatt), tud copy-pastelni, tud MMS-t küldeni és fogadni, nyitva van rajta a bluetooth adatkommunikációs réteg, ha bedugjuk USB-n mass storage-nak látszik, és gond nélkül futtat egyszerre 15-20 alkalmazást. iTunes helyett Amazonról lehet rajta DRM-free zenéket vásárolni. Van benne GPS, ami mutatja az irányt. Cserélhetjük benne az elemet.

Tejesen újragondolták a felületet (Rich Dellinger dolgozott az interface-en), az alapvető metafóra a kártya: ennek segítségével tudunk alkalmazások között váltani, őket kilőni, vagy újraindítani. Olyasmi kinézetre, mint az iPhone Safari egyszerre megnyitott ablakai, de itt a rendszer integráns részét képezik.

Azonnal keres: ha elkezdünk gépelni valamit, először lokálban végigpörgeti a memóriát. Ha megjegyzésben van beírva az, hogy “ablakszerelő”, akkor az is kijön. Ha tovább gépelünk és nincs match, akkor jön a triumvirátus: google, google maps, wikipedia. ZÉRÓ gombnyomással előhoztuk ezt, és ha belegondolunk mennyire igaz: gépelni akarok és eredményt látni. Le se akarom tojni, hol vagyok. SAP-ben van ilyen, hogy kimegyek, bemegyek, átkattintok, beírok ide valamit, elmentem, leokézom, másik tranzakcióban lepörgetek, belemegyek a tábla nézetbe, oda beírok valamit, felhívok egy telefonszámot, bemorzekódozom, elfaxolom a DLL-nek, utána pedig kiköp egy eredményt. Itt meg csak elkezdek beírni egy argumentumot.

Újragondolták azt is, hogy az emberek hogyan akarják használni a telefonjukat. Mindenkinek száz accountja van manapság, ezeket nagyrészt egymás közti kommunikációra használjuk, Facebook, Twitter, SMS, MMS, Gtalk — ezeket mind összehozza a Pre. Személyek vannak, minden személynek “kisezer” magára aggatott szolgáltatás azonosítója, minket meg egy dolog érdekel: nyomni a vattát. Ha elmegy Gtalkról, akkor SMS-ben folytathatjuk az írást, ha válaszol nekünk, akkor a conversation nézetben kapjuk meg a választ gyakorlatilag úgy, hogy nem is tudjuk mi a közvetítő közeg.

A Pre gyors. A weblapok görgetése vizuálisan sokkal jobb, mint az iPhone-é. A demó videók alapján nem látni olyat, hogy görgetünk és sakktábla az alapja, aztán gondolkodik és kirajzolja. Kis apróság, de fontos a nörd-faktornak.

Ügyeltek arra is, hogy a bejövő üzenetek, emlékeztetők, akármik ne rontsák el a felhasználói élményt: ha éppen gépelek valamit a jegyzetfüzetbe, akkor a bejövő SMS (és IM) nem a képernyő közepén ugrik fel szifon módra, hanem diszkréten alul growl-ozik. Nem kicsit frankó. Természetesen ezek az üzenetek bármikor előhívhatók és fókusz alá vehetők logból.

Az egyetlen dolog, amiben a szifon specifikáció szerint erősebb, az az App Store. Nemrég volt sajtó, hogy letöltötték az 500 milliomodik alkalmazást is az App Store-ból. A Pre mögött egyelőre nincs ilyen, sőt, SDK sincs. Az állítás az, hogy weblapkészítő frameworkkel lehet rá fejleszteni (ezt olyasminek tudom elképzelni, mint a Mac OSX Dashboardját). Meglátjuk.

Őszintén szólva engem minden szempontból meggyőzött, még az App Store sem érdekel igazán. A Pre-re még fél évet várnunk kell, de meg fog jönni és ki fog derülni, mi van a zsákban.

Én az Apple zárt eko-rendszerétől kezdek hülyét kapni. Utálom, hogy nem csinálhatok meg bármit a telefonommal, amit szeretnék. Jailbreakelni kell. Bluetooth nincs, SMS-t nem tudok copypastelni, nem tudok benne keresni. Szép szép mérföldkő volt ez 2007-2008-ban, de mindig is vártam az új srácot a blokkban, aki odaáll és azt mondja:

“Oké, öcsisajt, de a verseny az verseny. És most én következem.” (ezen a ponton az iFart-ról bejátszott wav)