Shared by eszpee
szeretem a képeit, tetszik, hogy végigcsinálja rendesen az ötleteit.

Pöttyös, bokeh-s, kreatív képeiről sokan ismerik már Zitaaat, akit mosás után kaptunk el egy interjúra. 

Mióta és miért fotózol?
2006. szeptemberében kaptam kedvet hozzá, egy ismerősöm hatására, azt hiszem. Korábban is érdekesnek tartottam magát a műfajt, szerettem a szép képeket, de nem merült fel bennem, hogy én is kipróbáljam. Végül megvettem az első digitális gépemet (HP Photosmart R817), és fejest ugrottam a fotók világába. Az elején tájképekkel és virágmakrókkal kísérleteztem, ezután jött a tárgyfotózás… már akkor sem erőltettem a mondanivalót, inkább a látvány volt a fontos. 7-8 hónapja kezdtem el úgy érezni, hogy szükségem van egy tükörreflexes gépre, szerettem volna kihasználni a cserélhető objektívek nyújtotta szabadságot, a fényerős üvegek kis mélységélességét, a bokeh-t, olyasmiket, amiket egy kiskompakttal nem tudtam megcsinálni. December óta egy Nikon D90 boldog tulajdonosa vagyok, a technikai felszereltség aspektusából ez jelentős előrelépés, azt hiszem.

És hogy miért fotózom? Először puszta időtöltésnek indult, mostanra szenvedéllyé nőtte ki magát. Fotózás közben repül az idő, órákat el tudok tölteni különboző kopoziciók és fények próbálgatásával, a kép elkészülte után pedig az utómunkával… egész napos program számomra az ilyemsi. Igazából különösebb oka nincs, egyszerűen boldoggá tesz.

Melyik a kedvenc saját képed? Kedvenc képed mástól?
Ez nehéz kérdés, tényleg. A legtobb képemet egyformán szeretem, mindegyik “kedvenc” valamilyen szinten. Ha mindenképpen választanom kell, talan a pöttyösbögrés-bokeh-s képet választom, valahogy nagyon jól sikerültnek érzem, a színeket, a formákat és a kompozíciót tekintve egyaránt, továbbá, nagyon szeretek pötyökket mindenféle módon alkalmazni a képeken, itt a bögrén is megjelenik, és persze a bokeh-n is. De persze sok kedvenc képem van még, szeretem az almás-vizes fotókat, az aranyhalasat, a kazettás-szívecskéset és az ecsetes-vízfestékeset is.

Kedvenc kép mástól? Ez még nehezebb. Rengeteg gyönyörű, megragadó, esetleg vicces képpel találkoztam már, nehéz választani. Ha mégis ki kell ragadnom egyet, talán ezt választanám.
A színvilág, a kicsi mélységélesség nagyon tetszik, a szívecskék nemkülönben, a saját stílusomhoz is közelállónak érzem egy kicsit.

Mit érzel fotózás közben?
Amikor fotózom, valahogyan kiszakadok a vilagból, csak a temára figyelek, és a fényképezőgépre. Valami különös, bizsergető boldogság fog el ilyenkor, úgy érzem, most valami szép dolgot csinálok, örömet okozok vele magamnak, és talán másoknak is (hasonlóképpen érzek az utómunka közben is). 

Ha nyernél egy föld körüli utat, de kikötnék hogy csak egy gépet és egy objektívet vihetsz, mi lenne az?
Természetesen a Nikon D90-emet vinném. Az objektív már nehezebb kérdés. Nem igazan szoktam tájat, épületeket, utcát vagy természetet fotózni, ha eljutnék külföldre, akkoris inkább látványos, kreatív dolgokra vadásznék, ezért sem erős telére, sem extra nagylátószögű üvegre nem lenne szükségem. Inkább egy átagos zoomátfogású, de fényerős objektívet választanék, pl. Nikkor 24-70mm f/2.8. (A Nikkor 17-55mm f/2.8 is jó választás lenne, de 24-70mm által nyújtott látószög nagyobb hasznomra válna, azt hiszem.) 

Mi az a téma, amit még nem fotóztál de egyszer mindenképpen meg akarod csinálni?
Egyszer szeretnék lefotózni egy tömeget, akik mennek át a zebrán, esik az eső, az emberek kezében pedig különboző színű esernyők vannak. Természetesen több emelet magasból mutatós igazán ez a téma, ezért egy külföldi metropoliszban, mondjuk New Yorkban vagy Tokióban sokkal könnyebb lenne megcsinálni, mint itt, Budapesten. 
De az hiszem, elmondhatom, az esernyők több ponton is megmozgatják a fantáziámat, több fotómon is el tudom képzelni az esernyőt, mint meghatérozó képelemet