Shared by eszpee
egy pelenggel régóta flörtölök... az a baj, hogy sosem tudtam rendesen megindokolni.

Mérföldkőhöz érkezett a Rekafoto blog: elérkezett az ideje az első vendégpostnak. Nem is akármivel inditunk. Kedves barátom és fotóstársam, Timber alapos cikket irt a manuális objektivekről. Köszönet neki, amiért igen kiterjedő szaktudását megosztotta velünk! Irány a fotóbörze!

 A mai digitális világban, ahol már minden automatizált és az arcfelismerés már nem is elég a fényképezőgép részéről -hisz mit ér egy arc ha nem mosolyog- talán meglepő, hogy olyan dolgokról esik szó, mint a jó öreg manuális objektívek. Pedig igenis van helye ezeknek a mára már őskövületnek számító lencséknek, amelyeknek nem egy példás képviselője öregebb, mint az idén 33 éves digitális fényképezés.

Anno 1925-ben egy német cég, a Leica piacra dobta az első 35 mm-es formátumú fényképezőgépét, lényegében megteremtve ezzel a lehetőséget a fotográfia szélesebb körben való elterjedésére. Később 1949-ben a Zeiss egy újfajta objektivcsatlakozással piacra dobja a Zeiss Contax S-t, amely megteremti a mai napig híres M42-es szabványt. A szabvány hamar elterjedt mind Europában mind Japánban és a Szovjetúnióban. Talán állíthatjuk, hogy ezzel a csatlakozással készült a legtöbb fényképezőgép olyan híres gyártók gépsorain, mint a Praktica, Asahi (ma Pentax), Zeiss, Zenit vagy a gyártósorról csupán 2007-ben lekerülő Voigtländer Bessaflex. Később megjelentek új gyártók is, akik saját csatlakozófelületet építettek a gépükhöz, ezekből a leghíresebbek a Nikon F (1959), Canon FD (1971) illetve Canon EF (1987), Pentax K (1975), Minolta SR (1958) illetve az Olympus OM (1972). De ha a régi rendszerekről esik szó akkor meg kell még említeni a középformátumban elterjedt Pentacon Six azaz a P6 (1950-es évek) csatlakozást is.
Ezek közül a mai digitális gépekben a következő bajonettek élnek mind a mai napig (természetesen mindegyik fejlődésen ment keresztül):
Nikon F - Nikon és Fuji DSLR
Canon EF - Canon EOS DSLR
Pentax K - Pentax és Samsung DSLR
Minolta SR - Sony és Minolta DSLR

Érdekességképp mindenképp meg kell említeni a Tamron által kezdeményezett Adaptall rendszert is, melynek lényege, hogy az objektívek egy saját csatolófelületet kaptak amelyre megfelelő adapter felrakásával szinte bármilyen rendszerre fel lehetett tenni az obikat. így ha valakinek több rendszere volt, vagy esetleg rendszerváltáson törte a fejét, akkor elég volt csak egy másik rendszerű adaptert beszerezni.

Olcsóságuk és széles választékuknak köszönhetően felmerült a lehetősége a régi objektíveknek a digitális gépen való használatának. Itt eltér a különböző gyártók támogatása, hiszen két dolgot kell tudnia a gépnek ezekkel az obikkal: fényt mérni és élesség esetén visszajelezni. Ezt a kettőt a Pentax, az Olympus (és ha jól tudom) a Sony nyújtja csak, illetve a Canon EOS gépek esetében a megfelelő -úgynevezett "chipelt"- adapterekkel is megoldható. A Nikon csak fókuszvisszajelzést nyújt, a helyes expoziciót csupán megsaccolni tudjuk. De nem ez az egyetlen "hátrány", amellyel számolni kell. A digitális gépek érzékelői elött van egy üveglemez, illetve a szenzor előtt is mikrolencsék helyezkednek el. Ezeket a mai objektívek esetében figyelembe veszik, de mivel ezek a plusz optikai rétegek a filmes fényképezés esetén nem voltak meg, a régebbi objektíveknél ezzel nem számoltak. Ennek különböző hatásai lehetnek a képminőségre, mint pl. a híres Purple Fringing (az éles kontúroknál megjelenő lila köd) vagy a Chromatic Abberation (bizonyos színek elcsúszása). De ami csak a digitális gépekre jellemző, az a szellemképesedés.

De ne csak a hátrányokról essen szó, hiszen nagyon sok igazán jó rajzú objektív van, hiszen már régen is csináltak nagyon jó objektíveket, amelyeknek nagyon szép rajzuk volt, viszont koruk miatt manapság igen olcsón hozzá lehet jutni. Persze ma is vannak olyan objektívek, amelyek hírnevüknek vagy épp egyediségüknek köszönhetően kicsit borsosabb áruk van, de ezek sem igazán haladják meg a 40-50e forintos határt.

Mégis mire kell figyelni egy ilyen objektív vásárlásakor? Először is a kor már önmagában hordoz "veszélyeket".
Ezek közül az egyik legismertebb a gombásodás. Ha szerencsénk van, akkor az obi megmenthető és egy alapos ecetes-vizes átmosás (majd utána optikai tisztítás és mechanikai karbantartás szükséges) után szinte mintha új lenne. A gond a gombával akkor van, ha már elkezdte felzabálni a bevonatot a lencsén. Ebben az esetben már kihatással lehet (és hangsúlyoznám, hogy "lehet" és nem "van") az optikai teljesítményre is. A gombát könnyű felismerni, olyan mintha az objektív lencséin (vagy ha szerencsénk van, akkor csak a vázon) pókháló szerű kosz lenne.
Másik jelenség az üveg sárgulása. Ez talán nem akkor gond, mivel a digitális világban a fehéregyensúly állítása már gyerekjáték. Sőt van,  amikor ez a kicsit melegebb tónus előnyére válik az objektívnek. De természetesen az az igazi, ha ez nincs meg.
A porosodás is egy tipikus gond a régebbi obikkal, de ha van merszünk szétszedni az objektívet, akkor egy erősen poros objektív még előny is lehet, ha alkudni kell az árussal :) Tisztítása egyszerű: először le kell fújni a port egy körtepumpával (gyógyszertárban kapható párszáz forintért) majd valami lencsetisztítóval a makacsabb szennyeződés is lekerülhet.
További gond, ha az objektívet nem megfelelően tartották karban. Ezek közül az egyik legtipikusabb jelenség a blende lamellák megolajozása. Ennek az a hatása, hogy a blende lamellái az olajozás hatására szépen simán fognak mozogni... eleinte. De elég csak egy pár napig állni hagyni, vagy egy kis por beleragad az olajba és a lamellák máris összeragadnak, gyakran annyira, hogy mozdítani nem lehet őket. Ez megint egy olyan probléma, amitől nem kell megijedni, hiszen ha ki tudjuk venni a blende-mechanikát (vagy az összes üveget) az objektívből akkor egy kis csavarlazítós fürdő orvosolja a problémát. Viszont ez ismét egy jó alap lehet az objektív árából való alkura :) A blende akkor jó ha teljesen száraz és koszmentes.
Viszont van egy igen komoly gond, amire nem árt nagyon odafigyelni. Az objektíven belüli szivacs részek idővel megkeményednek és elkezdenek porladni. Ezek ha bejutnak a digitális gépünkbe, ott a meleg hatására ragacsos masszává válnak és teljesen tönkretehetik a gépet. Épp ezért használat előtt ha öregnek, repedezetnek tűnik a nem fém vagy üveg alkatrésze az objektívnek, a gépen kívül terheljük meg a lencsét egy picit (ide oda tekergetés). Ha ekkor fekete porszerű anyag jön ki a lencsébő,l akkor két dolgot tehetünk: 1. lemondunk a lencséről (amit meg lehet próbálni értékesíteni, de tüntesd fel a hibáját... egy hozzáértő kezében új életre kelhet a lencse) vagy 2. megjavíttatjuk. Ez esetben a házi javítást nagyon nem ajánlom, mert csak még nagyobb kárt tehetünk a lencsében.
Másik "károkozó" lehet a régebbi, más rendszerű objektívek kiálló részei. Például a Pentax K objektívek blende behúzó mechanikája ha túlságosan kilóg, akkor Canon EOS gépeken útban lehet a tükörnek, mely akár a tükör törését is okozhatja. Természetesen ez egy nagyon ritka "eset", de ha az obiból úgy tűnik, túl mélyre nyúlna valami a gépbe, akkor ne kockáztassunk. Vagy "vágjuk" le vagy ne használjuk.

Mit érdemes vinni magunkkal, ha objektívet vásárolunk? Egy párszáz forintért kapható LEDes zseblámpát. Ezzel átvilágítva az obit (azaz egyik oldalán bevilágítva a másik oldalról belenézve) a karcokat, porosodást és egyéb optikai hibákat észre lehet venni. Miért LEDes lámpa? Azért mert ennek erős, hideg fehér fénye van így pl. a sárgulást is észre lehet venni.
Honnan szerezzük be ezeket a lencséket? Elsőként a fotóbörzéket ajánlom. Ott ki lehet próbálni, lehet alkudni. lehet csereberélni stb. Második körben hazai oldalak közül a Vaterát ajánlom, lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk személyesen átvenni az objektívet. Harmadik körben pedig az EBay-t ajánlom és abból is a német EBay-t.

Végezetűl pár ajánló, csak tömören. Azért csak M42es, Tamron Adaptall vagy Pentacon Six végű obikat írok, mert ezek mindegyik gépre feltehetőek a megfelelő adapterrel, míg pl. Nikon objektívek nem. Ezen a téren a legjobb kompatibilitást a Canon EF illetve az Olympus 4/3 bajonettje nyújtja. Szorosan a nyomukban a Pentax K és a Minolta SR bajonett és picit lemaradva a Nikon (viszonylag gyenge M42-es "kompatibilitás"). Messze nem teljes a lista, inkább azokat sorolom fel, amelyeket érdemes és viszonylag könnyen be lehet szerezni.

Nagylátók:
Peleng 8mm f2.8 (M42) - Méltán hírhedt halszem optika. APS-C szenzorra szinte teljesen kitölti a szenzort csak a sarkokban lesz erős vignettálás. Teljes 35mmes képkockán viszont már jóval erősebb vignettálás jelenik meg a kép szélei már teljesen feketék lesznek. Mégis képminőségre és fényerőre egy egészen jó objektív. A halszem szerelmeseinek talán a legelérhetőbb megoldás.
Zenit 16mm f2.8 (M42) - Egy másik halszem, szintén orosz  :D Ez már teljesen kitölti a teljes 35mmes filmkockát és csak ott látható a halszem hatása. APS-C vázon szinte teljesen korrigálható a halszem hatása.
Carl Zeiss Jena Flektogon 20mm f2.8 (M42) - A Zeiss egyik leghíresebb nagylátója. Van f4-es verziója, amely gyakrabban és olcsóbban beszerezhető.
Tamron Adaptall 24mm f2.5 (Adaptall) - Nagyon szép rajzú fényerős nagylátó objektív, amely megfelelő adapterrel bármelyik rendszerre felrakható. Masszív fém-üveg objektív, élmény vele fotózni.
Super Takumar 35mm f2 (M42) - Éles már f2-től is, viszont nehéz beszerezni.

Normál:
Super Takumar 50mm f1.4 (M42) - Az egyik legjobb 50 mm-es obi, portrézáshoz APS-Cvel az egyik legjobb választás.
Carl Zeiss Jena Tessar 50mm f2.8 (M42) - Kimondottan olcsó, de mégis egy nagyon jó rajzú objektív.
Pentacon 50mm f1.8 (M42) - Anno ez volt a Praktica gépek kitobjektívje, épp ezért fillérekért hozzá lehet jutni. Képminőségre viszont nem lehet sok panasz vele kapcsolatban.
Helios M44-6 58mm f2 (M42) - A Zenit gépek kitobija, mely talán a legolcsóbb ebben a szegmensben. Kimondottan oroszos feeling jellemzi. Szerintem ez az obi mindenkinek a gyűjteményében ott kell legyen :)
Carl Zeiss Jena Biotar 70mm f1.5 (M42) - Ritka darab, mivel akinek van az nem szívesen adja el. Ha lehetőségünk adódik a beszerzésére és a pénztárca is engedi... :)

Tele:
Carl Zeiss Jena Biometar 80mm f2.8 (PSix) - A Pentacon Six gépek kitobjektívje volt ezért igen olcsón kaphatóak, viszont a mai viszonylatban is helyt áll a képminősége.
Carl Zeiss Jena Pancolar 80mm f1.8 (M42) - Nehezen beszerezhető objektív és általában igen drágán lehet csak hozzájutni. Kicsi DOF és kimagasló képminősége miatt talán az egyik legjobb választás a portréfotózáshoz.
Helios 85mm f1.5 (M42) - Ismét egy orosz csoda. Elég borsos áron szokott elkelni, de általában minden fillért megér, amit kifizetnek érte. Ritkán találni egyet-egyet az Ebayen.
Carl Zeiss Jena Sonnar 135mm f3.5 (M42) - talán az egyik leghíresebb objektív, ami valaha is készült. Nem egy gyártó másolta ezt az objektívet, többek közt a Zenit (Jupiter) vagy az Asahi (Takumar).
Carl Zeiss Jena Sonnar 180mm f2.8 (PSix) - A kis-monstrum :) Ha nem gond a súly és a méret, akkor portrézáshoz ennél tökéletesebb objektív nem is kell. Mint minden Sonnarnak, ennek is éles, kemény rajzolata van.
Carl Zeiss Jena Sonnar 200mm f2.8 (M42) - Kicsit kisebb, mint a 180as Sonnar, de nehezebben és drágábban beszerezhető.
Carl Zeiss Jena Sonnar 300mm f4 (PSix) - A nagy monstrum. A 180as nagytesója. Pengeéles kép, de állvány használata ajánlott (a súlya miatt)
TAIR 300mm f4.5 (M42) – Más néven a fotópuska. Kis átalakítással a hozzáadott válltámasz használható a digitális gépünkkel is. Nem csak amiatt jó használni, mert kimondottan nagy feltűnést kelt :) hanem szinte monopoddal felérő stabilizálást nyújt és az objektív is egy kimondottan jó tulajdonságú orosz csoda... a maga oroszos (megjegyzem imádnivaló) igénytelenségével.
Pentacon 500mm f5.6 – Más néven a kályhacső. Asztrofotózáshoz vagy állványról természetfotózáshoz jó szolgálatot tesz. A tükrös objektíveknél jobb képminőséget ad, de azért nem kimagasló.
Tamron Adaptall 500mm f8 - A legjobb (és talán az egyetlen használható) tükrös objektív. Kicsi és könnyű, de fix f8-as fényerejű tükrös objektív. Viszonylag gyakran és viszonylag olcsón, megfelelő adapterrel bármilyen rendszerre beszerezhető

Utószó:
Hogyan tároljuk ezeket az objektíveket?
A tárolásra egy átlátszó, légmentesen zárható műanyag ládát javaslok, amelyet szórt fényes helyre érdemes kirakni (esetleg egy párát magába szívó szilikon zacsit is rakjunk az obik mellé). Ebbe az objektíveket sapka nélkül rakjuk. így a doboz megvédi a portól, a szilikon zacskó és a fény pedig a gombától védi meg. Sötét szekrényben nem ajánlott a tárolás, mert a pára és a sötét a gomba legjobb barátja. Dohányosoknak érdemes füstmentes helyre rakni az obit, mert a füst megszínezheti a lencséket.