Shared by eszpee
fenyőb megmutatja

Felhívott Józsi, hogy posztolnék-e egy képet a Plastikra, amíg nyaral. De mit? Mi lehet az, amit én mutathatnék a Plastik olvasóinak? Végül arra jutottam, hogy megosztok veletek egy kis digitálisfénykép-utómunkálati trükkcsokrot. Photoshopban.

Vegyük például a biztosan többek által ismert Hungaroringi Audi R8 fotót.

Abba ne menjünk bele, hogy jó kép-e, szerintem autó ábrázolásnak nem igazán. De maradjunk a témánál. Az a baj ezzel a képpel, hogy nem elég kontrasztos, túl fakó. Nem kelti fel a figyelmet. Márpedig az lenne a cél.

Kiindulásként vegyük az eredti RAW képet. A RAW vs. JPEG vitába ne is menjünk most bele, legyen annyi elég, hogy szükségünk van a 12 bitnyi színmélységre, amit a RAW ad (szemben a JPEG 8 bitjével). A konvertáláshoz a Photoshophoz tartozó Adobe Camera Raw (ACR) nagyon jó eszköz.

Azok sem voltak hülyék, akik a csúszkák sorrendjét kitalálták. Abban a sorrendben kell beállítani, ahogy jönnek egymás után. Állítsuk őket tehát a következők szerint:

• Fehéregyensúly: Ezt kell a legkevésbé magyarázni. Minél jobban süt a nap, annál inkább jobbra kell tolni. Jelen esetben egy kicsit csalok, szándékosan húztam lejjebb, mint ami a valódi érték volt, ettől kicsit kékebb, hidegebb lesz a kép. Később ez még jól jön.
• Exposure: itt a felül lévő hisztogramot kell nézni, a lényeg, hogy ne nagyon csússzunk bele a jobb szélébe. Ne felejtsük el a szemünket sem: nézni kell a képet. Ahol a legjobban néz ki, ott lesz jó.
• Recovery: ez a túlexponált részeket hozza vissza. Ez a személygépjármű ezüstmetál volt, sütötte a nap is. Ha az expó értéket akarjuk úgy állítani, hogy ne égjen be az oldala, akkor az egész kép sötét lesz. Ezért a képet úgy állítottam, hogy az összkép jó legyen, az oldala beég, ezt a csúszkát meg jól eltekerjük jobbra. Ettől a kép fakó és kontraszt nélküli lesz.
• Fill light: a fenti ellentetje, kivilágosítja a sötét részeket. Ezt is jól feltekerjük, mert a kontrasztot később mással fogjuk megadni a képnek.
• Blacks: ezzel lehet a feketéket még feketébbé tenni. Miután a képünk már amúgy is nagyon fakó, ezt is jól feltekerjük. Érzésre. Mostmár nagyjából jól kellene kinéznie.
• Brightness, contrast: ezeket hagytam alapon. Az a baj ezekkel a csúszkákkal, hogy nem lehet elég finoman szabályozni, hogy a kép melyik részét állítják. A kontraszt tekerése ráadásul túlszaturálja a képet, nem érdemes használni.
• Clarity: ez nagy okosság. Nehezen tudom leírni mit csinál. Kicsit olyan, mintha minden kontrasztkülönbséggel rendelkező résznél csinálna egy árnyékot. Érzéssel tekerjük fel. Ne nagyon, mert gagyi hatást kelt. (Fontos, hogy portrénál nem érdemes használni, mert mindenki zombi lesz tőle.)
• Vibrance: ezt csak azért húztam lejjebb, mert Józsi mindig reklamál, hogy túlszaturálom a képeim. Később visszatérünk rá.
• Saturation: ha valaki mégis a fenti contrastot húzta feljebb, ezt húzza lejjebb. Én nem, tehát nem.

Miért csináljuk mindezt, ha alig változik a kép? Mert a szemfüles olvasó látni fogja, hogy attól a kevés változástól kicsit 3D-sebb lett a kép. Valahogy így kell kinézzen tehát a beállítás. Fontos, hogy minden kép egy kicsit más, használjuk a szemünket, tekergessük érzésre:

Megnyitjuk a képet Photoshopban. Első dolgunk legyen az ocsmány koszokat leretusálni a képről (jelen esetben kettő). Én egy új rétegen szoktam mindezt, hogy ne bántsam az eredeti fotót.

Első lényeges lépés a shadow/highlight eszköz. Az alábbi beállításokat használtam, de fontos, hogy itt is minden képet egyedileg kell beállítani. És nem szabad túlzásba vinni, egyrészt, mert gagyi, másrészt, mert tönkreteszi a kép színeit.

• Shadows, Highlights: Ezek nagyjából ugyan azt csinálják, mint az ACR-ben a recovery/fill light. Szerintem akkor működnek a legjobban, ha az amount és a radius egy vonalban vannak, és ha mindkettőre nagyjából ugyanazt állítja az ember. Ezzel lehet sokat kísérletezni, de nem szabad túlzásba vinni.
• Adjustments: A fenti két csúszkahalmaz állítása megint elvitte a contrast-ot, ezért a midtone contrast csúszkát érdemes feljebb lökni kicsit. Érzésre.

Az alábbi beállítások egyébként nagyjából jók szoktak lenni. De legalábbis kiindulási alapnak jók lehetnek:

Most van egy kicsit lapos, kicsit furcsa képünk. Próbáljuk meg pótolni az elveszett kontrasztot valami olyan módszerrel, amitől egyrészt nem szaturáljuk túl a képet, másrészt adhatunk kékebb eget és fehérebb felhőt a cloud porn hatás eléréséhez. Ehhez csináljunk egy új adjustment layer-t: Selective color.

Ennek az a lényege, hogy kiválaszthatjuk, hogy melyik színt melyik színnel dúsítjuk. Az ég a Cyans és a Blues színek élénkítésével kékül, a kontraszt pedig a Whites, Neutrals és Blacks állításával. Mindegyik esetben az utolsó, Black csúszkát kell állítani, ami az adott szín intezitását növeli. Minden képnél egyedi, ebben a konkrét esetben a következő beállításokat használtam:

• Cyans: Black +30
• Blues: Black +51
• Whites: Black -19
• Neutrals: Black -7
• Blacks: Black +8

Megint nincs semmi különös tudományosság a dologban, érzésre kell állítani. Az eredmény pedig megint az, hogy a felhő kiugrik a kék égről, az autó élein pedig jobban érezni a térhatást. (A képen látható Blues: Yellow -7 is érzésre ment, nekem kicsit sárgának tűnt az ég.)

Az elején volt szó arról, hogy a szürke autó a fénylő napon nagyon világos foltokat mutat. Itt is ez a helyzet, a felhő kifehéredésével az autó oldala is világítani kezdett, itt egy fekete ecsettel visszafestettem a maszkon a beégett részeket:

Már majdnem jó. Csak még mindig kicsit fakó. Van még bőven olyan kontraszt növelési megoldás, amivel nem szaturáljuk túl a képet. Kell egy új adjustment layer: Gradient map.

Feketéből fehérbe átmenő grádiest kell használni, a réteget pedig Soft light és 30-40%-os átlátszóságra (ízlés szerint). Ennek az a lényege, hogy a sötét részeket sötétíti, a világosakat viszont nem bántja.

Akinek így tetszik a kép, az kihagyhatja a következő lépést. Nekem hiányzott belőle egy kis szín, így raktam egy újabb adjustment layert: Hue/saturation. Túlzásba vittük azt, amire eddig annyira ügyeltünk, hogy ne élénkítsük túl a színeket. Ízlés szerint tekerjük hát fel a szaturációt:

Nagyjából meg is vagyunk. Az utolsó lépés az élesítés. Erre a Filter > Unsharp mask a jó eszköz. Mindenki másra esküszik, én az itt látható beállításokat szoktam használni ilyenkor. Kicsinyítés után érdemes mégegyszer élesíteni kicsit, fontos itt is, hogy nem szabad túlzásba vinni.

Készen is vagyunk, lássuk az eredményt (előtte/után állapot kurzorrátétellel, nagyítás kattintással:)

Próbáljátok ki ti is, töltsétek fel pl. az indafotóra és osszátok meg mindenkivel, aki szereti.