(Most láttam, akciós a kiskapunál, így gondoltam szólok)

Kiknek szól: Ha gyakran kell informatikai projektek, termékek elkészítésében részt venned, ugyanakkor nincs mélyebb UML-alapú végzettséged (BME műszaki informatika 1.1, 1.2, 1.3 szakirányok pl.), vagy ehhez kapcsolódó több éves tapasztalatod (EA valamelyik tervezőcégnél), akkor valószínűleg Neked.

Azaz: tanácsadóknak, koncept-embereknek, projektvezetőknek, a tanácsadók és fejlesztőcégek ügyfeleinek, a koncept-emberek és projektvezetők főnökeinek.

Az UML-t a Rational nevű tanácsadócég (ma: IBM) rakta össze a 90-es években azzal a céllal, hogy az ügyfeleik és a fejlesztőcégek között sikerüljön egy olyan közös nevezőt létrehozni, amit az ügyfél még megért, a beszállító pedig már nem tud úgy elcseszni, hogy ne lehessen egyértelműen felelősségre vonni érte. Már akkor se voltak a fejlesztőcégek és az ügyfelek szinkronban ugyanis.

Az UML-t szokás az informatika tervezőnyelvének is hívni, azért ettől messze áll, kb. olyan, mint az alaprajz: a vevő érti, de ettől még a ház összeomolhat, ha csak ennyit tudunk róla: nincs benne statikai információ, sokminden mással együtt.

Másfél évvel ezelőtt a 2. meetupon az UML-ről elmondtam, hogy nem csodaszer, és ahol lehet, érdemesebb saját modellezési nyelvet használni. Ez annyira nem változott, de idegen helyen ma már inkább UML-ezek, csak épp agyonhasználva az UML személyre szabhatósági lehetőségeit: a sztereotípiákat, a klipartokat, a belenyúlást mélyebb modellszintekbe. Erről is szól néhol ez a könyv.

A másik, amit elmondtam az UML-ről, hogy amilyen informatikai rendszert elképzel, olyan állat tulajdonképpen nincs is: szerencsére erre időközben a Rational is rájött, a könyvben szó van már az UML analízisosztályokról, amik ezt hivatottak korrigálni.

A könyv valamelyest a folyamattal is foglalkozik, az elmúlt években rájöttem, nem véletlenül kezdődnek a fejlesztések az igények tisztázásával (Use Case), és csak a végén írnak mindenféle objektummodellt, de ez nem feltétlenül erőssége.

Ami az UML-ből továbbra is hiányzik, az a kifejezetten webes modellezés, bár persze bele lehet erőszakolni egy telepítésdiagramba megfelelő sztereotípiákkal - meg is tettem - de ezen a cégek még saját utakon járnak, jó lenne tisztázni végre.

A könyv szerzője két Rational-es tanácsadó, akik légitársaságoknak, egyéb nagy cégeknek segítettek létrehozni kulcsfontosságú informatikai rendszereiket.

Ahhoz, hogy megértsük, mire jó az UML, hogyan segítse azt, hogy a kezünkbe legyen a projekt, ne csesszék el a beszállítók, ne lépjenek túl a határidőn nagyon, ne vegyenek hülyére minket, és pontosan azt kapjuk, amit kértünk, segítse olyan rendbe szedni a gondolatainkat, amit már le lehet majd programozni, tökéletes kiadvány.

Akiknek nem szól ez a könyv: akiknek ténylegesen sok UML-t kell rajzolnia. Arra továbbra is ott a hivatalos kézikönyv, vagy a Harald Störle-féle UML 2.0 tankönyv, olyan kérdésekkel, mint pl. “akkor ez most telepítés- vagy komponensdiagrammnak érdemesebb inkább?”, “itt mi az amit hasznáhatok?”, és a mérnöki stabilitást inkább biztosító OCL-ről is több szó esik.