Most, hogy új üdvöskéje van a hazai webnek a - mutasd.be-, újra előkerült a hálózatépítés kérédése és hogy mennyi bőrt lehet még lehúzni a területről.

Nekem az a bajom az egész üggyel, függetlenül attól, hogy szépen összerakott szolgáltatásról van szó, hogy továbbra sem látni, hogy miként fogunk átlépni a következő évezredbe a hazai web tócsájában, mert ezeknek a szolgáltatásoknak nem csak ismeretségeket kéne erősíteni és feltérképezni, de támogatni kéne azt is, hogy az emberek hozzáférjenek a weben elérhető értékekhez.

Akárhová nézünk nemzetközi szinten, jobb vagy rosszabb megoldások formájában az elmúlt két-három évben már minden hálózati szolgáltatás fő innovációja, hogy egyre magasabb és magasabb szintre emeli a hozzáférés lehetőségét a webhez.

Merthogy a web nem egy barátságos környezet. A web láthatatlan és céltalan, nincs benne semmi, ami segítene az eligazodásban. Az emberek adnak neki értelmet például ilyen hálózatokon keresztül és teszik láthatóvá egymásnak.

Először csak linkeken, aztán beágyazható objektumokon, aztán programozható API-kon, végül talán kompletten elérhető fejlesztői környezeten keresztül a hálózati szolgáltatások olyan kapukká válnak, amik értelmet adnak és rendszerezik a világ weben elérhető információit. Úgy, mint a Google, csak némi emberi kapcsolatot is csepegtetünk bele.

Kapukra van szükségünk, hogy a hazai weben legyen értelme fejleszteni, az egyszeri felhasználók több szolgáltatásra lássanak rá és szépen lassan mindenki átérjen a web “okosabb” oldalára.