Shared by eszpee
fasza kis vasárnapi hadtörténet
Az egyik legérdekesebb második világháborús fegyver valószínűleg a japánok által bevetett különleges bombázó ballon volt. Minden idők legkisebb bombázó pontosságát (Észak-Amerikát kellett eltalálnia), hatótávolsága ellensúlyozta: Japánból lehetett indítani és gyakorlatilag kivédhetetlen volt.
Már a 20. század elején megfigyelték, hogy tíz ezer méter körüli magasságokban, erős, de egyenletes széláramlatok vannak. Ezek közül a később jet-streamnek nevezett “égi tengeráramlatok” közül az egyiket használta ki a japán hadsereg. A módszerük egyszerű volt: egy nagy ballont felengedtek eddig a magasságig. Ez ment-mendegélt, majd Amerika felett ledobott egy bombát. A terv az volt, hogy a keletkező tüzek lekötik az ellenséget és nagy csapást mérnek a morálra.
A gyakorlati megvalósítás azonban már nem volt ilyen egyszerű. Példának okáért nappal melegebb van, mint éjjel és ez befolyásolja a ballon magasságát. Ezért egy egyszerű vezérlő gázt engedett ki a ballonból, illetve homokzsákokat dobott a tengerbe. Indítás után három napig ez a rendszer folyamatosan 11,6 km magasan tartotta a tíz méter körüli átmérőjű ballont, majd (amikor az már nagyságrendileg az Egyesült Államok felett volt) ledobta a bombát és nem sokkal később megsemmisítette a ballont.
A történetben a legérdekesebb, azonban a reakció és a védekezés volt. Nyilvánvaló, hogy egy tíz kilométeres magasságban szálló, csendes, papírból készült ballon ellen semmit nem lehet bevetni. Sőt nagyon sokáig nem is tudták, hogy mi okoz véletlenszerűen jelentős tüzeket az országban. Amikor pedig észrevették a trükköt még nagyobb volt a tanácstalanság. Egyrészt mert a kor katonai elméinek fogalma sem volt, hogy hogyan lehet védekezni ellene. Ugyan a vadászpilótákat tájékoztatták a dologról, a háború végéig így is alig húszat lőttek le.
A Pentagon számára felfoghatatlan volt a ballonok megléte. A legnépszerűbb szemlélet, sokáig az volt, hogy a japánok tengeralattjárókról engedik el ezeket a partok közeléből. Sőt még az is elterjedt nézet volt, hogy ezeket a hadifogoly táborokban készítik a fogvatartottak. A hosszú útra úgy derült fény, hogy találtak pár eldobott homokzsákot. Ezekről a geológusok mindenki legnagyobb döbbenetére megállapították, hogy az bizony a Csendes Óceán másik feléről van.
A védekezési taktika tehát egészen más lett: Mivel a japán kémek elég könnyen felismerhetőek voltak és (minden más japán származásúval együtt) internáló táborokban töltötték az idejüket, az amerikaiak egyszerűen teljes hírzárlatot és cenzúrát rendeltek el a kérdéskörben. A japánok így sosem tudták meg, hogy mennyire hatékony eszköz került a kezükbe. Az amerikai morált se nagyon rombolta a kivédhetetlen ellenük támadó fegyver gondolata, mivel nem tudtak róla.
A háború végéig ezért csak összesen kb. 9 ezer ballon indult útjára. Ebből nagyságrendileg legalább ezer be is csapódott. Máig hivatalosan összesen öt halálos áldozata volt a módszernek (egy piknikező társaság odament a lezuhanó ballonhoz, ami a földet esés után pár perccel az önmegsemmisítő robbanóanyag és a hidrogén hatására felrobbant), ennek ellenére sejthetően jóval magasabb számról van szó, hiszen a háború alatt nagyon kevesen tudtak a dologról, így más egyedi okokat kerestek a rejtélyes robbanásokra és tüzekre, amik nagyon sok emberéletet követelhettek. Az eset hatékonyságát az is rontotta, hogy a legnagyobb számú ballont a csapadékosabb évszakokban engedték el, ami befolyásolta az eredményt, hiszen az erdőtüzek nagyrészét viszonylag korán elfojtotta. 1945 áprilisában a módszert a megnövekedett költségek (a hidrogént előállító gyárak többségét eddigre lebombázták) és a “hatékonyság hiánya” miatt beszüntették. A pontos hatása, eredményessége máig rejtély. Igazából egyik félnek sem állt érdekében vizsgálódni a háború után. A bombázók fejlődésének köszönhetően pedig pár év alatt az egész ötlet a történelemkönyvek érdekességei közé süllyedt.
A sors iróniája, hogy az utolsó ismert ballon 1945 március 10-én a Manhattan Project egyik helyszínén robbant, megsemmisítve egy kísérleti, plutóniumot előállító reaktor hűtését, így a világ első nukleáris robbanása kis híján az Egyesült Államokban történt.
Kapcsolódó:
Utolsó kommentek